Azért, hogy ne csak az iskola közvetlen közelében lévő utcákban lakók értesüljenek róla, közlöm:egy hónap múlva újra avatunk, ezúttal megint végzősöket. Bár a kimenő (ismerős) arcok változnak, a menetrend szinte ugyanaz: „palotás”, „ bécsi”, „Radetzky”(Anita néni tolmácsolásában „népiesen csak „ragyecki”,s a két utóbbi tánc a harcos márciusi ifjak és Bocsor István szellemének Béccsel való megbékélését is jelentheti…hiába, ez már az uniós XXI. század!), „gyertyafény”. Úgy tűnik, hogy az idei célévfolyam Müller Anita néni falrengető humora közepette meglehetősen gyorsan tanul-bár lehet, hogy a tananyag ezt megsínyli kissé. A táncrend és a formációk is kialakultak végre-valahára, köszönhetően néhány alsóbb éves import-titánnak( hogy’ örültek volna az ilyesminek az Abigél matulás lányai, akik az esetlegesen jó passzban levő Torma Gedeon igazgató úr neve napján is csak egymással táncolhattak…!)

A táncpróbák egyre inkább sűrűsödnek, a kedd délután hetedik-nyolcadik óra a „generálozás”, ám testnevelés órákon sőt, a múlt hétvégén pénteken és vasárnap is(szombaton a változatosság kedvéért akár a dizsiben)kitáncolhatták magukat az egyébként az iskolapadokban Godot-ra váró tizenkettedikesek.
Ha az ember több éve nézi már a táncpróbákat, akkor óhatatlanul megfogalmazódik benne egy-két olyan új szakkifejezés, amely kizárólag az amatőr presszió-passzió- táncolás berkeiben tenyészik(szabadon) kortól és időtől(de refistől nem) függetlenül. Ilyen pl. az osonás- azaz a lépés helyett valami lassított, levegőben történő lábelmozdítás, de ez csak az alapelem, mert variálható egy kisebb vagy nagyobb ívű lábkörzéssel és befejezhető egy hangos, militáns toppantással. A másik kedvencem az „ingózás”, amely leginkább a tétova toporgásra hasonlít azzal a különbséggel, hogy minden elemében egyszerre mutatja a határozott nekiindulást és a megtorpanást-természetesen élénk körbe nézegelődéssel , eképpen bonyolítva a tánctól megkívánt mozgáskombinációt, amit habként a betonon kiegészíthet a partner riadt keresése és az aktuális sorhoz-oszlophoz igazodás egyre sürgetőbbé váló kényszere. A táncok közti bevonulás egyelőre a már említett Torma Gedeonnak a rivális gimnáziumra tett megjegyzését juttatja eszembe: „nem tudnak egyszerre lépni…” Ezúton kérjük végzőseinket arra, hogy tegyék meg mégis, ha már egyszer az igazgató úr névrokona annyit igazgatta őket a tanórák elején a vigyázzállásnál...különben kezdődhet megint minden „a legelőről”(M.A.)
A következő hetekben már a templomi műsor próbái is megkezdődnek, így a program még feszítettebbé válik majd. Lehet, hogy sokaknak már ez is sok, de a több éves tapasztalat alapján azt mondhatjuk, hogy utólag nem bánják majd hőseink, hogy ez is része volt a fiatalságuknak.
Ehhez kívánunk sok kitartást és türelmet, nagyon jó nézni Titeket, néha már most is hiányoztok, ha arra gondolok, hogy jövőre nem lesztek itt a placcon!
torma

 

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr832366988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virginiavirágai 2010.10.15. 17:40:35

nagyon tetszik a cikk, az abigél-párhuzamokért külön köszönet :)
100% nosztalgia - kedvenc mégis, mikor már magassarkúban tipegnek a lányok :)

hejoka 2010.10.15. 18:42:24

Egy tanács: mindenki kösse fel jól a CIPŐJÉT!
süti beállítások módosítása