2010.10.13. 00:21
A halálra táncoltatott fiúk-lányok legendája-avagy egy refis mítosz hétköznapi gyakorlata.
Azért, hogy ne csak az iskola közvetlen közelében lévő utcákban lakók értesüljenek róla, közlöm:egy hónap múlva újra avatunk, ezúttal megint végzősöket. Bár a kimenő (ismerős) arcok változnak, a menetrend szinte ugyanaz: „palotás”, „ bécsi”, „Radetzky”(Anita néni tolmácsolásában „népiesen csak „ragyecki”,s a két utóbbi tánc a harcos márciusi ifjak és Bocsor István szellemének Béccsel való megbékélését is jelentheti…hiába, ez már az uniós XXI. század!), „gyertyafény”. Úgy tűnik, hogy az idei célévfolyam Müller Anita néni falrengető humora közepette meglehetősen gyorsan tanul-bár lehet, hogy a tananyag ezt megsínyli kissé. A táncrend és a formációk is kialakultak végre-valahára, köszönhetően néhány alsóbb éves import-titánnak( hogy’ örültek volna az ilyesminek az Abigél matulás lányai, akik az esetlegesen jó passzban levő Torma Gedeon igazgató úr neve napján is csak egymással táncolhattak…!)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
virginiavirágai 2010.10.15. 17:40:35
100% nosztalgia - kedvenc mégis, mikor már magassarkúban tipegnek a lányok :)