Mit kell ahhoz tanulni, hogy valaki egy vidéki kisvárosból egy világszerte ismert lap főszerkesztője legyen?
- Nekem azt kellett megtanulnom, hogy bízzak a megérzéseimben bármi áron, a döntéseimben soha ne legyek elfogult és mindig az etikailag helyes utat válasszam, még ha az általában sokkal göröngyösebb is. Fontos a jó emberismeret (ezt még mindig tanulom) és természetesen a szakma (jelen esetben a szerkesztés és újságírás) tökéletes elsajátítása, illetve legalább két nyelv stabil ismerete. A gimnázium után én a Szegedi Egyetem kommunikáció szakán tanultam tovább, de emellett az első perctől kezdve dolgoztam is a tv2-ben. Ide azért volt lehetőségem bekerülni, mert a gimnázium ideje alatt munkát kaptam a Pápai TV-ben, ahol megtanulhattam a tévézés szakma alapjait. A gyakorlati tapasztalat és referenciák a legeslegfontosabbak a média területén, nem is beszélve arról, hogy ez a legegyszerűbb módja annak, hogy egy kisvárosi lány kapcsolatokra tegyen szert.

Hogyan befolyásolta sorsodat a Pápai Református Kollégiumban töltött 4 év?
- Örülök, hogy a Refiben tanultam, ma sem döntenék másképp, ha 14 éves lennék és gimnáziumot kellene választanom. Mivel a családom is hasonló értékeket vall, mint amit az iskola közvetít, nem a gimiben találkoztam ezekkel először, de mindenképpen megerősítettek egy nagyon fogékony időszakomban.

Mennyire befolyásolja értékrendedet az a világ, aminek a Cosmopolitan révén a részese lettél?
- Mielőtt a Cosmohoz kerültem volna 4 évet a tv2-nél dolgoztam, 2 évet az RTL-nél töltöttem, szintén 2 évet az MTV Kultúrházban szerkesztettem végig és a Sanoma kiadóvállalaton belül az Otthon és az Atrium magazinok főszerkesztője is voltam majdnem 2 évig. Tehát az életem a Cosmopolitantől egyáltalán nem változott meg, maximum annyiban, hogy most először amerikai főnökeim is vannak. Korábban is napi 12-13 órát dolgoztam, igazából ez sem új.  A kevés szabadidőmet ugyanazzal a 4 barátommal töltöm már 10-15 éve. Szerintem ez a világ sem más, mint bármelyik másik szakma esetében. A megbízhatóság, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a lelkiismeret, a rosszindulat, a felületes emberek, a saját érdekek érvényesítése, pontosan ugyanolyan arányban vannak jelen, mint bárhol máshol. Csak a magazinkészítés a sok legendás amerikai film miatt kívülről kicsit csillogóbbnak tűnik.

Kikre emlékszel vissza szívesen a Refiből?
- Nem tudok olyat mondani, akire nem emlékeznék szívesen, tíz éve érettségiztem, ilyen távlatból pedig már minden rózsaszínűvé válik. 

Tartod-e a kapcsolatot a Refis barátaiddal?
- Persze! A gimnáziumi barátságok nagyon meghatározóak, azt követően már ritka, hogy igazi, érdek nélküli kapcsolatot talál az ember.

Mit üzensz a mostani diákságnak?
- Bárki bármit mond, és bármilyenek is az adott körülményeitek, hinni kell abban, hogy valóra válnak az álmaitok! Mert saját magatoknak tartoztok ezzel.

Az interjút Sabján Johannával Mayerné Pátkai Tünde készítette.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.