1) Mondjál magadról pár szót!
Ezt már megtettem, méghozzá legjobb tudásom szerint, számos közösségi portálon, így ha megengeded, most eltekintenék tőle. 
2) Mivel foglalkozol szabadidődben?
Azt javaslom, a szabadidőt, mint olyat ne igen emlegesd végzős pajtásaidnak. A végén még valaki vérszemet kap, s bajod esik. 
3) Az iskolában sokat látunk könyvvel a kezedbe, miket szoktál olvasni?
Most a vér kultúrtörténetéről olvasok egy hosszú tanulmányt, de legutóbb Máraival és Thomas Mannal láthattatok. Mind a ketten nagy hatással voltak rám, az a tervem, hogy egy darabig versenyeztetem őket. Meg persze számolnom kell a kötelezőkkel is. 
4) A sok olvasás mellett mennyire van időd a barátokra, szórakozásra?
Én azt hiszem, az olvasás elég szórakoztató. Ami pedig a barátaimat illeti... szoktunk együtt olvasni. 
5) Életed során milyen nagy utazásokban volt részed? (itt légyszi térj ki a kínai utazásodra, mert arra nagyon kíváncsi vagyok :) )
A kínai utamról mesélek mind közül a legszívesebben! Életem legizgalmasabb órája volt, amíg elrepültem Kína fölött! Csak úgy zakatoltak az agyamban a gondolatok, miközben izgatottan tanulmányoztam a kivetített térképet s a rajta feltüntetett érdekes adatokat: a kinti hőmérsékletet, az aktuális magasságot, a landolásig hátralevő időt. Soha nem felejtem el. 
6) Milyen híres épületeket láttál?
Kínában sajnos semmilyet, de két év elötte volt szerencsém a Buckingham Palace-hez, a Towerhez, a Big Benhez, az Eiffel toronyhoz, a Moulin Rouge-hoz s ahhoz a házhoz Párizsban, ami körül színes csövek vannak. A nyáron láthattam az amszterdami s tokyoi reptereket, kicsit a Nijoujóból, az Aranypagodát, a Tokyo Stationt, Ichirikit. Vajon Disney Land épületnek minősül? Meg aztán nem hagyhatom ki a Parlamentünket, a pécsi dómot, a tapolcai székelykaput, a soproni tűztornyot, a keszthelyi Festetics-kastélyt s persze a Terror Házát. 
7) A kínai kultúrában milyen "nem hétköznapi" szokásokat ismertél meg?
Amíg a másik magyar lánnyal vártunk az átszállásra, beszélgetést kezdett velünk egy lány, aki 10 hónap után Kínából tartott haza. Angolt tanított kint s sokat mesélt nekünk. Próbált megdöbbenteni :) Az ütőkártyája az lett volna, hogy azok a kis kínaiak mindenfelé köpködnek, de gátlástalanul s ott esznek, ahol épp jól esik. Igaz, ez kicsit tényleg furcsának tűnt, miután egy hónapig csak egyenes háttal, ülve láttam embereket enni, de ekkor már félig otthon voltam. Mesélte azt is, hogy nem csak a Magyarországi kínai boltokban van nagy olcsóság, náluk otthon is minden "occó, occó!". De azt hiszem ennyi a tapasztalásom a kínai kultúráról. Meg talán az, hogy Japánban sokat hallottam, hogy "We have learned it from chinese". 
8) Milyen kínai különlegességeket ettél?
Valami furcsa formájú tésztát. Rizst főztek ki nagy tállal, ahhoz tették. A tetjére apró garnélákat szórtak bőven, valami srégen vágott zöldet és szárított algát. Végül pedig az egészre 3-4 dl hideg teát öntöttek s néhány szelet paradicsomot tettek hozzá. Emellé kaptam még szóját is. Viszont ez alapvetően japán étel, csak kínai tésztát használtak hozzá. A rament is szívesen megkóstoltam volna, de ez sajnos kimaradt. Bár a sok különféle miso közül nem egyet elcseréltem volna rá. Vagy bármi másra. Betegre ettem magam misoval.  
9) Az ottani emberek mennyire különböznek a magyar emberektől? Nagy ellentétek vannak?
Alapjában véve elég nagy ellentétnek tekinthető például a szemük vágása, az átlag testmagasság közti nagy eltérés... Vagy hogy eltekintsünk a külsőségektől: magához az élethez való hozzáállásuk, erkölcsi kérdésekről való standard véleményük. De mondhatnám úgy is: a gondolatvilágunk közti távolság egyenesen arányos a repülővel megtett kilométerek számával - megj.: az út hazafele két órával hosszabb, mint oda.
10)  Nem volt gondod a beszéddel? Mennyire tudtál kommunikálni pl a kínai emberekkel?
A kínaiakkal sajnos sehogy. Kyotoban három kínai emberegyed (két lány s egy fiú) sétált velünk szembe, de mire rájöttem, hogy ez a három csíkszemű mitől más, mint a többi, már elosontak a tömegben, nem volt módom megszólítani őket. Masayo mama viszont hosszan bosszankodott utána, hogy micsoda rútság, hogy Kyotoban már nem is laknak csak külföldiek. 
11)  A tanulással kapcsolatban milyen céljaid vannak?
Igazán nem ártana az az érettségi... 
12) Ezt a célt hogyan próbálod elérni ? Milyen szakkörökre vagy egyéb elfoglaltságra jársz?
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem kell mást tenni hozzá, mint amit eddig is. Bejárni órára, ébrenmaradni, ne adj' Isten figyelni is... Persze az sem árt, ha a hím vagy nőstény képes és túl tud jutni az olyan gondolatokon, hogy 'Csak mert nem bír a tanár', 'De ez nem is tud tanítani', 'Amúgy is tök hülye, úgy se veszi észre, ha...'. Hé, népek, gondoltatok már arra, hogy ha esetleg elhasaltok valamiből, az lehet a ti hibátok?
De hogy a kérdés másik felére is megfeleljek: nem túl iskolabarát mód Katona Gyuri bácsihoz járok rajzolni, csütörtökönként Bárdos tanár úrral gózok s azt hiszem, tagja vagyok az újságíró szakkörnek is.  
13) Utolsóként pedig milyen üzenetet, tanácsot adnál a diákoknak az élettel kapcsolatban?
Kinek üzengessek? Végül úgyis mindenki csonkig ég.

Az interjút Szalai Barbarával Cseke Evelin készítette.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.