Jeunet és Caro bizar atmoszférájú meséjéhez leginkább Ugolinó gróf törtnéte passzol Dante Poklából. A film március 17-én 18.20-tól kerül vetítésre a Fiúinternátus Pinceklubjában. Hossza 99 perc, szinkronizált.
 
Felemelé a szörnyű lakomátul
    száját a bűnös, megtörülve szépen
    a fej hajában, melyet rága hátul,
s kezdé: "Óh, hát megint véresre tépjem
    a kínt, amely szívemet elszorítja
    már rágondolva, nemhogy még beszédben.
De hogyha szavam lészen az a csíra,
    mely szégyent hoz ez áruló fejére,
    láss beszélve sírni s beszélni sírva.
Nem tom, ki vagy s e kárhozat helyére
    miként jöttél; de Flórenc szép vidékén
    szülöttnek sejtet szavaid zenéje.
Tudd meg hát: Ugolinó gróf valék én
    s ez itt Ruggieri érsek: mért vagyok
    ilyen szomszédja, elválik a végén.
Hogy tette azt, hogy benne bízva sok
    ármánya által bús fogságba estem
    s elvesztem: elbeszélni nincsen ok.
Azért csak mit nem tudhatsz még, lefestem,
    hogy lássad azt, van-é okom haragra,
    lefestem, mily csúf halált halt a testem.
Keskeny nyílás vet fényt a bús falakra,
    miknek éhségem ád nevet azóta,
    s hol még sok ember lesz börtönbe rakva.
S már e nyiláson át fogságom óta
    több holdat láttam, míg jövőmnek fátylát
    egy rossz álom előttem szétnyitotta.
Álmomban ez egy farkast és családját
    üzött fel úri vadászként a hegyre,
    amelytől Luccát Pizából nem látják.
Tanult, sovány ebekkel űzte egyre
    s Sismondi és Lanfranchi és Gualandi
    vele együtt kergették vetekedve.
Fáradtan már alig bírtak haladni
    a farkaskölykök s ezer harapásnak
    sebével láttam őket ott maradni.
Napkölte előtt fölébredve másnap
    hallám, hogy fiaim kenyeret kérnek
    nyögő hangján álomközti sirásnak.
Kő vagy, ha nem sír benned is a lélek
    elgondolván, ez mily érzésre keltett;
    ki itt sem könnyez, mit könnyezne még meg?
Felébredtek s az óra már közelgett,
    amikor enni szoktak nékik adni,
    de álmából mindegyik rosszat sejtett.
S hallám az alsó zárat elcsukatni
    a szörnyü tornyon; és szemükbe néztem
    fiaimnak - s hangot se tudtam adni.
Nem sírtam - kővé váltam már egészen -
    de sírtak ők, s szólt Anzelmocska végre:
    »Mi lelt, apám, mért nézel oly sötéten?«
Ekkor se sírtam, sem a kérdezésre
    Nem válaszoltam aznap, sem az éjjel,
    amíg a másik nap nem jött az égre.
Amint a kínos tömlöc némi fénnyel
    világosúlt és én borzadva láttam
    arcomat négy arcon tükrözni széllyel,
két öklömet kétségbeesve rágtam;
    s ők azt gondolván, étel éhe dúlja
    testem, így szóltak felugorva bátran:
»Atyánk, nem lesz szivünknek ennyi búja,
    ha minket eszel! Te ruháztad csontunk
    e vézna hússal: - vedd magadhoz újra!«
Aznap, se másnap, több egy szót se mondtunk,
    nem búsítottam őket több sohajjal -
    mért nem nyíltál meg, föld, elnyelni gondunk?
Mikor negyedszer így talált a hajnal,
    Gaddo magát előttem elvetette:
    »Apám, hát nem segítesz?« - nyögte jajjal.
Azzal meghalt. S mint most látsz engemet te,
    sorban elesni láttam mind a hármat
    ötöd- s hatodnap kínok közepette.
S már vakon keresni négy fiacskámat
    kezemmel; s két nap nevük egyre mondtam,
    míg többre ment az éhség, mint a bánat!”
 
 A filmről bővebben magyarul és angolul.   

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr762748102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása