„Kitartás, rengeteg tanulás, remény és ima.”
Nagyon közhelyesnek tűnhet ez így, de a valóság mégis az, hogy a legtöbb a kitartó munkán és tanuláson múlik. Én úgy gondolom, nem szabad az érettségire való felkészülés során csak arra a két tantárgyra támaszkodni, amelyekkel felvételizni akar az ember, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felvételi eljárás során sokat számít a többi érettségi tantárgyból szerzett eredmény is. Általában a duplázással számított pontok helyett az összes érettségi beszámításával járunk jobban.
A felkészülésben a tanárok sokat segítettek. Számunkra fontos volt, hogy megkereshettük őket, ha valamit nem értettünk.
Mindezek mellett, ami a legfontosabb, az a magunkba vetett hit. Ha nem hisszük, hogy amit kitűztük célként el is tudjuk érni, akkor minden tanulás és erőfeszítés hiábavaló.…”
Boldizsár Petra (PTE ÁOK)
 
  
„Már kisgyerekkoromban voltak fellángolásaim, hogy én doktor néni szeretnék lenni (bár nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé az orvosi rendelőben való üldögélés). Általános iskolában nagyon megszerettem az embertant, és ez az érdeklődés a refiben sem lankadt bennem.
11.-ben felvettem a kémia és biológia fakultációkat. Azért, hogy elérhessem céljaimat és bekerülhessek valamelyik orvosi egyetemre nagyon sokat kellett tanulnom. A 11. év elején megszereztem németből a középfokú nyelvvizsgát és azután minden időmet a biológiának és kémiának szenteltem. Szerencsémnek - és a felkészítőim elszántságának, a szigorú számonkérésének köszönhetően - jól zártam az érettségi vizsgámat és így első helyen bejutottam a pécsi orvosira. Nemrég kezdtem meg a második szemeszteremet a fogorvosin, és most itt próbálok helytállni.
Ahhoz, hogy valakit felvegyenek az orvosi egyetemre, mindenképpen jó tanárok kellenek, akik megszerettetik veled a bioszt és a kémiát. Kitartás, nagyon-nagyon sok magolás és persze egy rakás szerencse. Ha elsőre nem sikerülne, akkor is ott a lehetőség, hogy újra megpróbáld.”
Takács Anna (PTE FOSZ)
 
 
„Néha még most is felteszem magamnak a kérdést, hogy kerültem én erre az egyetemre?! Kimondott célom sosem volt, hogy orvos legyek. A  refis négy év alatt azonban megszerettem a bioszt és a kémiát, annyira, hogy a 12. év januárjában, mikor dönteni kellett hova adjuk be a jelentkezési lapot, csak egy dologban voltam teljesen biztos: ebben az irányában szeretnék továbbmenni. Az orvosi egyetemtől eléggé tartottam. Féltem, mert hallottam mennyire nehéz. Tanáraim ennek ellenére bíztattak, hogy jelöljem be bátran. Első helyre felvettek, aminek most már nagyon örülök. Nem mondom, hogy könnyű, sőt! Nagyon sokat kell tanulni, de nagyon izgalmas! Szóval szerintem a recept ennyi:
- biológia és kémia iránti érdeklődés
- csipetnyi bátorság
- bizalom saját magadban és abban, hogy eléred a céljaidat!”
Nagy Veronika (SOTE ÁOK)
 
 
„Ahhoz, hogy felvegyenek valakit az orvosira szerintem mindenekelőtt kitartás, elszántság szükséges. Az én esetemben a döntés már nagyon korán megszületett, csak egy kis időre elfelejtődött. Édesanyámat megkérdeztem, mi a véleménye a pályaválasztásomról. Az ő válasza szerint ez máshogy nem is történhetett volna, mivel kis koromban mindig csak orvososdit voltam hajlandó játszani, s számukra óvodás korom óta egyértelmű volt, hogy egyszer doktor néni leszek. Az elhatározáshoz persze a kitartás is kellett, na meg a tanáraim támogatása. Nélkülük sem sikerülhetett volna. Számomra nagyon sokat jelentett tanáraim feltétlen szeretete az adott tárgy iránt, így engem is megfertőztek a természettudomány rajongásával. Ez a szeretet nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember újra és újra le tudjon ülni a könyvei (lexikonjai) mellé, és meg tudja tanulni azok tartalmát. Valamint jól esett az a féltő vezetgetés, amivel az utamon kísértek. Így kialakult a magamba vetett hitem is, megtanultam elhinni, hogy én is képes lehetek végigjárni ezt a nem túl könnyű utat. Ez egyedül nem biztos, hogy sikerült volna.”
Makk Viktória (SOTE ÁOK)
 


Mindenki esete egyénileg más és más. Én tizenegyedik elején már eldöntöttem, hogy az orvosit szeretném megjelölni elsőként, és ennek tudatában küzdöttem végig „bioszfakon” és „kémián” az utolsó két évet. Nagyon sokat kaptam tanáraimtól ez alatt az idő alatt, amiért hálás vagyok nekik. De a tanár csak segíteni tud abban, hogy elérd a célt, amit kitűztél magadnak. Szóval, ha valaki egy magas pontszámú egyetemre be akar jutni, ahhoz kellő adag elszántság kell, és bátorság! Rendszeres tanulás, lépésről lépésre, ha meg valami nem sikerül, akkor nem nyafogni, hanem újra megpróbálni! Ami szerintem a legfontosabb az az, hogy olyan nincs hogy "úgyse sikerül" meg "nem fog menni", "inkább be se jelölöm". (Egyébként a biosz emelt előtt én is így éreztem, de már tudom, hogy meg lehet csinálni!) Nem olyan rettenetes, mint amilyennek tűnik! Mindenképpen érdemes megjelölni az orvosit, aztán hajrá!” 

 Dióssy Mária (SOTE ÁOK)

 
„Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nem hiszem, hogy van egyértelmű és biztos recept. Számomra elég hosszadalmas, sok gondolkodással és rágódással járó folyamat volt már a faktok megválasztása is, nemhogy a felvételi sorrend kialakítása! Nehezen alakult ki bennem, hogy mivel szeretnék foglalkozni egész életemben, mi az, ami valóban a hivatásommá válhat. Emiatt szerettem volna egy évet diakóniai szolgálaton, külföldön tölteni, de most már nagyon örülök, hogy nem így alakult végül. Alapvetően két dologgal voltam tisztában: az egyik, hogy mindenképpen emberekkel szeretnék foglalkozni, a másik pedig az, hogy szeretem mind a bioszt, mind a kémiát. Ehhez az utóbbihoz mindenképpen nagyon nagy részben hozzájárult tanáraim áldásos és néha kellőképpen erős motivációként ható tevékenysége. A délutáni és a néha végtelennek tűnő faktok, ahol mindig akadt még egy plusz genetika példa vagy valamilyen kémiás számolás, aminek csak nem akart kiderülni a logikája…de amik végül mégis segítettek megszeretni, megérteni ezeket a tárgyakat. Rámutattak a tudomány érdekes és szép oldalaira. Másfelől, a felkészülés kitartást, alaposságot és áldozatokat is igényel, amihez mindenképpen szükséges bizonyos fokú céltudatosság. Szükség van az optimizmusra, nagyfokú alázatra. A szerencsére szerintem már azután van szükség, ha az ember elkezdi ezt az egyetemet. ”
Ribiánszky Ágnes (SOTE ÁOK)

 

Az írás az évkönyv számára készült.
nf

Szólj hozzá!

Címkék: nf

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr682776368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása