sítábor2013_1.jpg Diákjaink az évkezdés fáradalmait idén is sítáborban pihenhették ki az ausztriai Gerlitzenben. A február 1-től 6-ig tartó programot ezúttal is Kovács Klára tanárnő szervezte. A továbbiakban Mohos Gabriella (10/C) beszámolóját olvashatjuk:

A legjobb nap a sítáborban

 

Hát ez fantasztikus volt! Alig élek! Miután tegnapelőtt 5 órán keresztül a buszon zötykölődtünk, másra sem tudtunk gondolni, csak a jó snowboardozásra másnap. De sajnos vihar volt odafenn, úgyhogy korábban visszajöttünk a szállásra. Végre a harmadik nap, azaz ma… hát, minden várakozást felülmúlt.

Úgy kezdődött, hogy a fél nyolcas ébresztő után nagyon finom svédasztalos reggeli várt minket az étkezőben. Miután jól belakmároztunk, végre elindultunk megkerülve az Ossicaher-tavat a felvonó aljáig, ami felvitt minket a pályákhoz. Ezután a nagy csapat több részre bomlott. Én unokatesómmal és a snowboard oktatóval felmentem a hegy csúcsára, 1911 méterre. A kilátás egyszerűen lenyűgöző volt. Olyan volt a hó, mintha a nap fénye ezernyi gyémántot világítana meg. A távolban meg a hatalmas hegyek akkoráknak tűntek, mintha csak a Somlót láttam volna. A csodálkozás és a snowboard felcsatolása után elkezdtünk csúszni lefelé. A legjobb az volt benne, mikor megpróbáltuk libasorban követni az oktatót, de azok a fránya buckák megakadályoztak benne, és jó nagyokat estem bele a hóba. Mikor felismertem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, elkezdtem nevetni, miközben mindenem tiszta hó volt. Délután kettő körül a nagy csúszásoknak és eséseknek köszönhetően annyira éhes lettem, hogy úgy éreztem, meg tudnék enni egy lovat is. Ezért unokatesómmal beültünk egy hüttébe, és rendeltünk pizzát és gőzgombócot, ami Ausztria egyik nemzeti étele. Nagyon finom volt. Tudtuk, ha négy óráig ott várunk, akkor megbánjuk. Így erőt vettünk magunkon, és kezdődött minden elölről.

Négy óra körül a 20 perces sorban állás után egy újabb 20 perces utazás következett a felvonón, ami levitt minket egészen a buszig. A felvonóban kedves kémiatanárommal, Podányi Tamással és kisfiával találkoztunk. A szálláson vacsoráig még volt 2 óra szabadidőnk. Én – mondjuk – alvással töltöttem, de volt aki elment az uszodába úszni vagy szaunázni. Lehetett pingpongozni, billiárdozni, tekézni, csocsózni. Akinek hiányoztak szerettei, és nem akarta külföldről felhívni őket, elmehetett az étkező előtti térbe ingyen internetezni. Tehát gyorsan eltelt az a vacsora előtti 2 óra. Vacsoránál többféle étel közül lehetett választani.

Olyan csodálatos volt minden, és olyan gyorsan eltelt az idő, hogy szomorúan gondoltunk bele, nemsokára vissza kell utaznunk. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és nagyon remélem, hogy jövőre is részt vehetek ebben a táborban.

Miután jól laktunk, kellemes esti beszélgetés után jól esett ágyba dőlni.

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr405084775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása