Najroda 2017.03.19. 22:14

Felvidéken a 11.C

p3142850_1.JPG

A Rákóczi Szövetség anyagi támogatásával megvalósulhatott Felvidéki kirándulásunk, azt a szellemiséget testesíti meg, amit a Jókaitól származó jelmondatunk kifejez.

 Iskolánk 11. C osztályával hetek óta izgalommal készülődtünk ezekre a napokra. A természettudományos képzésben részt vevő osztály tagjai matematikát, fizikát, kémiát és biológiát tanulnak emelt óraszámban, úgy is mondhatnánk, hogy igazi kockafejűek, akik inkább az elméleti tárgyakat preferálják. Irodalmi műsorban való szereplés azonban mégsem áll távol tőlük, hiszen az előző tanévekben is többször közönség elé léptünk már szerkesztett műsorokkal pl. a Lőrincze –év megnyitóján, a magyar kultúra napján, a Pápai Jókai Kör Reményik Sándor- és Rab Zsuzsa- estjein, illetve színdarabokkal adventi esten és a Pápai Ökumenikus Napon. Ezúttal arra vállalkoztunk, hogy nemzeti ünnepünkön itthon és a Felvidéken is bizonyságot tegyünk hitünkről és hazaszeretetünkről.

17380050_1926511754259683_1955710076_o_1_1.jpg

Március 14-én, kedden reggel 8 órakor tartottuk iskolai megemlékezésünket a pápai református templomban, amelynek nyitánya a Nemzeti dal népzenei feldolgozásának megszólaltatása volt Kovács István tanár úr vezetésével. Az Ígéretes együttes ezúttal a 7-8-9. évfolyamos diákokból, valamint a Pápai Református Teológiai Akadémia kórusának tagjaiból szervezett összevont alkalmi kórust kísérte. A 11. C osztályos tanulók műsorának fókuszában az 1948. március 15-i, pesti események álltak, melyeket Petőfi Sándor forradalmi hevületű magyarság- versei idéztek meg. A mozgalmas, koreográfiájában is változatos műsort a gömöri népviseletbe öltözött lányok népdalai, valamint a gitár és fuvolakísérettel előadott megzenésített darabok színesítették. Petőfi alakjának megidézéséhez a Vajda Bálint és Müller Eszter, képzőművészeti tagozatos növendékeink által készített életnagyságú grafikus Perőfi- ábrázolás is hozzájárult.

Sok új barát, sok új élmény, sok kihívás és nagyon hideg.
Ha csak pár szóval kellene jellemeznem ezt a hetet, valószínűleg valami ilyesmit mondanék. De ennél jóval több volt.


Amikor hajnalban bőröndökkel megpakolva elindultunk, szembesültünk az első kihívással, amit a tizenkét órás út jelentett. De szerencsére gyorsan túltettük magunkat rajta, és megérkeztünk Rolducba, ami az otthonunkat jelentette egy hétig.
Túl sok impulzus ért mindhármunkat (kedvenc útitársaim voltak Boda Sára [11.B] és Kiss Martin [9.A]).

Az első meglepetés maga a kolostor volt, ami hatalmas és gyönyörű volt, mint a legszebb tündérmesében.
A második igencsak nagy kihívás az ismerkedés volt. Eleinte csak lézengtünk a kolostorban, majd lézengtünk az udvaron és nem utolsó sorban lézengtünk a folyosókon.
Végül a hideg ellenére az udvaron elegyedtünk szóba pár orosz lánnyal, akikkel hamar összebarátkoztunk és az elkövetkezendő egy hétben az időnk nagy részét velük töltöttük. Sőt, összességében az orosz társaság már az első nap igazán szimpatikus volt, szinte mindenkivel összebarátkoztunk.
Ezután az első pár éjszakát egyedül vészeltük át, a szobatársaink akkor még nem érkeztek meg. Nekünk pedig akadtak problémáink a szobával illetően. Először is hideg volt, de nagyon. (Másnap az orosz társaság világosított fel minket, hogy nem ártott volna feltekerni a fűtést…) Másodszor ropogott a padló. Harmadszor az ajtó sem záródott normálisan.
De az összes hibát azonnal megbocsájtottunk, a szoba külleme elfelejtette velünk. Mondtam már, hogy olyan volt a kolostor, mint egy mesebeli kastély? Hatalmas szoba, két nagy ággyal, tükörrel, mosdókagylóval, fotellel, szóval minden olyannal, amire szükségünk lehetett egy hét alatt. (Megjegyzem, a fotel volt a leghasznosabb, amikor az estéket a folyosókon töltöttük és beszélgettünk vagy kártyáztunk.)

A napi programok egymást követték, mindig pontosan be volt osztva, hogy kinek, mikor mit kell pontosan csinálnia, hol kell lennie. Így például több politikai fórumon vettünk részt, de fogyatékos otthonba is látogattunk, ahol cukorkát segítettünk pakolni, végignéztünk egy pár órát a munkaidőből és kivételes emberekkel ismerkedtünk meg, sőt, humoros előadást is láthattunk az otthon lakóitól. De ugyanígy voltunk Aachenben vagy Kerkradeben várost látogatni, a közeli iskolában táncbemutatót néztünk, láttunk múzeumot, de templomot is látogattunk illetve végigjártuk a Rolduc kolostort.
Az estéket pedig mindig koncerttel zártuk. Egyik nap egy édesapa csellózott a lányával, aki pedig hárfázott, egy másik nap két fiatal lányt hallgattunk, akik hegedültek, de többször hallottunk zongorát, például egy anya-lánya duótól vagy az egyik barátunktól, aki bemutatta nekünk tehetségét.

Nagyon sok programon vettünk részt, nagyon sokat nagyon élveztünk, de a fáradtságot nem tudtuk leküzdeni. Mindig mindenhol lehetett látni valakit, ami éppen alszik, vagy legalábbis próbálkozik. A buszon, a kolostor falának támaszkodva vagy éppen a reggeli szendvics előtt ragadt le a szeme a fáradtságtól.
Hogy miért voltunk ilyen fáradtak, az szinte senki számára nem volt titok, sőt, senki nem lepődött meg, amikor egy diákcsapatot talált a földön ülve kártyázni, beszélgetni vagy éppen sírva nevetni valami apróságon.

Az utolsó is ugyan ilyen jókedvvel indult, azzal a különbséggel, hogy a csomagjaink már készen álltak és minden percben arra emlékeztettek, hogy bizony ma este búcsúzunk.
De előttünk állt még egy találkozó a román köztársaságielnökkel, Klaus Johannissal, aki mesélt nekünk a romániai helyzetről, egy kicsit az életéről, és összességében minden olyan hétköznapi és kevésbé hétköznapi problémáról, ami minket is érint(het).


Este pedig kiöltözve vártuk, hogy átadják az államfőnek a Martin Buber plakettet. Talán nem is kell mondanom, hogy a biztonságra nagyon ügyeltek, de legnagyobb elkeseredésünkre egyetlen öltönyös FBI ügynököt sem láttunk, pedig nagyon vártuk.


Az államfőről szóló beszédek után Klaus Johannis átvette a plakettet, és megkezdődött a hét legrosszabb része, a búcsúzás. Ezen az estén még csak a „helyiektől” búcsúztunk (a németek, a hollandok és a belgák), többek között a szobatársainktól. A másnapi korai indulás miatt elbúcsúztunk azoktól is, akikkel már nem találkozhattunk reggel.
Az éjszakát már nem alvással töltöttük, inkább még utoljára összeültünk beszélgetni. A fiúk és a lányok épülete között ingáztunk, néha megálltunk, megnyugtattunk egy-egy könnyeivel küszködőt, még utoljára rámosolyogtunk valakire.
Hajnali háromkor aztán végleg elbúcsúztunk az orosz, a szerb és az osztrák barátinktól, illetve a szervezőktől.

Talán még túlságosan korán volt ahhoz, hogy meghatódjunk.

Ahogy ezt írom, most is itt áll előttem halomban a karácsonyi képeslap és csomag, képek tucatját kapom a barátaimtól, ami a csomagomnak örülnek, vagy megbabonázva nézik a képeslapot, amin magyar betűk csillognak és a nevetéstől könnyes arccal próbálnak magyarra hajazó kiejtéssel boldog karácsonyt kívánni.

Én pedig csak nézem az utolsó közös polaroid képünket.

Mert lehet, hogy nem találkozunk többet, lehet, hogy egy év múlva azt sem tudom majd, hogy ki vagy, de a kép akkor is megmarad, amin a te hanyag kézírásoddal ez áll; Thank you!

Erdős Hajnalka 11.C

2017_1_2.jpg

Horváth Adrián tanár úr a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakgimnáziumának énektanára az utóbbi hónapokban gyakran szerepelt a helyi média különböző híradásaiban.

November végén vehette át ünnepélyes keretek között Veszprém megye Príma Díját. Pápa Város Fúvószenekarának dirigenseként nagy sikert aratott ismételten a már hagyományosan megrendezett újévi Gálaműsorral, amelyet további két teltházas előadás is követett.

  • Ezúttal pápai elköteleződéseiről faggatom. Mit jelent a Tanár Úr számára Pápa, milyen kötődései alakultak ki a Pápai Kollégiummal?

2008-óta vagyok jelen Pápa zenei életében, ekkor kértek fel Pápa Város Fúvószenekarának vezetésére. Pápa számomra mindig egy kis ékszerdoboz volt – amit sokszor csak azok vesznek észre, akik máshonnan kerülnek a városba. A pápaiak gyorsan befogadtak és úgy gondolom, szeretnek is. A Pápai Kollégiummal először fiam révén találkoztam. A Kollégium Gimnáziumába írattuk be. A következő évben már én is az intézmény falain belül találtam magam, mint énektanár, köszönhetően ez Kovács Péter igazgató úrnak.

Ekkor fedeztem fel igazán, hogy a Kollégium és a Gimnázium nem ugyanaz az intézmény és, hogy a Kollégium mekkora szellemi örökségnek ad otthont. Kerpel Péter kollégám és a Református Gyűjtemények olyan szellemi, kulturális múltat tártak fel, hogy szinte adott volt, hogy a már Kerpel Péter által megjelentetett Gáty Zoltán történetét kiegészítve, pontosítva egy korrekt életrajzot jelentethessek meg.

  • A Művelődéstörténeti Társaság elnökeként hogy látja iskolája helyét a város kulturális életében?

A mai korban, amikor az én generációm számára értékkel bíró dolgok kezdik elveszteni a többségi társadalom megbecsülését, igen fontos – de nehéz – szerep jut az iskoláknak. (Nem nevezném ezt értékválságnak, csak egyszerűen változásnak). Szükséges, hogy az iskolák terepet biztosítsanak a gyerekek művészi önmegvalósításának. Ennek az elvárásnak a Református Kollégium példamutatóan igyekszik megfelelni. A „refis” néptáncosok, de ma már a színpadi táncosok is elmaradhatatlan szereplői a város rendezvényeinek. A képzőművész oktatással pedig elérjük, hogy Pápán újra nagyobb figyelem érje a helyi grafikusokat, festőket. Talán még a mi életünkben megérhetjük, hogy a város intézményeiben számos pápai vagy pápai kötődésű képzőművész alkotásában gyönyörködhessünk. A refis diákok szerencsére megtalálhatóak a zenei életben is, úgy a zeneiskolában, ahogy a város számos zenekarában.

De ha nem csak a művészpalántákra gondolok, hiszen nagyon sok helyen, folyóiratban vagy egyetemi pályázaton bukkanhatunk refis diák írására. A Gimnázium szellemi örökségét és tanárainak szakértelmét, elhivatottságát ismerve nem is meglepő, hogy a diákok milyen átfogóan, kreatívan és irodalmi érzékkel teszik mindezt.

És talán a legfontosabb azon tanárok szerepe, akik munkájukkal magánemberként is képviselik a gimnáziumot Pápa város kulturális életében. A művésztanárok kiállításai, a tánctanárok előadásai mind-mind olyan kulturális csemege, amely méltán képviseli a Református Gimnázium szellemi örökségét.

A 10.M osztály -osztályfőnök Pitó Katalin- nagyobb adománygyűjtő akciót szervezett a mihályházi  Fix-Pont Önkormányzati Feladatellátó társulás Gazdasági Szervezete és Szociális-családsegítő-, Gyermekjóléti Szolgáltató  Szolgáltató Intézménye számára. Szeretettel segítettünk, és nagyon köszönjük a mézeskalács szíveket és házikót. 

2adomany.jpg

skm_c284e16120908120_1_-page-001.jpg

 

 

 

fair_play_cup_2016.jpg

Iskolánk VI. korcsoportos labdarúgó csapata 2016.11.14-én Ajkán vett részt a Magyar Labdarúgó Szövetség által szervezett Fair Play Cup elnevezésű labdarúgó amatőr kispályás tornán. Ezen a rendezvényen hivatásos, igazolt labdarúgók nem szerepelhettek. Csapatunk egész nap színvonalasan és taktikusan játszva a 2. helyezést szerezte meg. A döntőben két egyenrangú csapat mérkőzésén a szerencsésebb csapat győzött hétméteres büntető rúgások után.
Eredmények:
 
Pápai Református Koll. Gimn. - Bródy, Ajka 1:0
PRKG. - Molnár G., Ajka 5:0
Döntő: Kisfaludy S., Sümeg - PRKG. 1:1 hétméteresekkel 3:1
A csapat tagjai: Németh Tamás, Burján Ernő András, Herenkovics András, Ari Ádám, Horváth Gergely, Horváth Gáspár, Nagy Kristóf, Szász István, Lucza Levente, Palágyi Ákos, Somogyi Máté
Felkészítő tanár: Győrvári Gábor 
Gratulálunk!!!
Nemzeti szabadságharcunk 60. évfordulója alkalmából Pápa városa a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központban október 27-én délután városi vetélkedőt rendezett. A sokrétű, változatos feladatokat legfelkészültebben és legtalpraesettebben tanulóink oldották meg.
Ari Ádám, Bóka Kristóf, Leskó Vanda, Porkoláb Vivien, Szűcs Mátyás és Vida Noémi alkotta csapatunkat, mindannyian 12. évfolyamosok.
Felkészítő tanáraik: Goór Judit és Pál Judit.
Gratulálunk sikerükhöz! Köszönjük, hogy a versenyre történő felkészülés áldozatával méltóképpen fejezték ki tiszteletüket az 1956-os forradalom hősei előtt.

86. kulturális programját tartotta szombat este a tapolcafői református templom. A művészetbarát közönséget évek óta megmozgató Tapolcafői Zenélő Esték és Templomgaléria programsorozat részeként ezúttal Kerpel Péter művész-tanár alkotásai kaptak helyet a templom falain, s mellé a celldömölki Régizene Trió hangversenye varázsolt meghitt hangulatot a művek befogadásához. 

A megjelenteket Apostol Pál lelkipásztor köszöntötte
Kerpel Péter Várpalotán született. Az ösküi általános iskola után középfokú tanulmányait a várpalotai Thuri György Gimnázium rajztagozatán végezte, majd felsőfokú végzettségét a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte meg, miközben a Medgyessy-kör meghatározó egyéniségei, Bíró Lajos festőművész és Szabó László grafikus formálták vizuális szemléletét. Első diplomája után a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerezte meg kitüntetéses rajztanári másoddiplomáját. Munkáját 1994 szeptemberében kezdte meg a Pápai Református Kollégiumban biológia-földrajz-rajz szakos tanárként. 
A művész-tanárnak az elmúlt időszakban Pápán, Ajkán, Veszprémben és környéken több egyéni és csoportos, 2003-ban Budapesten a Magyarok Házában egyéni kiállításon mutathatta be műveit. A tárlatokon a grafikák mellett fotók és festmények is láthatóak. 
-A művész számára ünnep az, amikor kiállíthatja műveit. Én általában nyári szünetben alkotok. Ekkorra kialakul, hogy mit szeretnék elkészíteni, rákészülök, megveszem a hozzávaló anyagokat, majd elkezdem a munkát. Rendszerint a helyszínen készítek vázlatot, skicceket, de gyakran fotók alapján dolgozom. Természetesen otthon is szoktam alkotni, tanítás után, amikor hazamegyek, örömmel ragadok ecsetet – mondta Kerpel Péter, aki hozzáfűzte, a Pápa-Tapolcafői tárlat újdonsága az akvarellek és a csillagködök ihlette olajképek. 

Kerpel Péternek ez a harmadik kiállítása a templomban
A kiállításon a varázslatos Tihanyba és a mesés Erdély tájaiba nyerhetünk bepillantást, miközben a fotókon a Szentföldön szerzett élmények jelennek meg. Grafikai alkotásain két lányát ábrázolja. 
-A grafikákon mindig emberalakokat jelenítek meg, néha szürreális és szimbolista ábrázolásban. Az olajfestésben azt szeretem, hogy jól alakítható, formálható. Mint biológia-földrajz szakos tanár, a távcső fantasztikus csillagköd képeit meglátva, azonnal beindult a fantáziám, s az elképesztő távoli világot ábrázoltam, gyönyörű színekkel. Nekem ezek a csillagködök nagyon tetszenek, s szerintem izgalmasak is ecsetes olajfestéssel ábrázolni. 

A tárlatmegnyitón Kincses László szavalt
A tárlatmegnyitón Marosi Diána művész-tanár elmondta, Kerpel Péter képeiben közös az alkotásban aprólékos, érzékeny kidolgozás, a finom játékosság és a derű.  A művészet- legyen bárminemű műalkotásról szó- a felismerés, a ráismerés öröme, az a pillanat, amikor átérezzük a művészet- a másik emberrel való közösségünket, azonosságunkat az alkotáson keresztül. Hiszen ugyanazt gondoljuk, érezzük, amit ő, vagy új gondolatokat, érzéseket indít el bennünk. 
Kerpel Péter 33 képből álló kiállítása november 12-ig tekinthető meg.

Forrás: papa-ma.hu

 

 

Najroda 2016.10.26. 00:43

Re:formáció

 

Diákjaink részt vesznek a "Re:formáció - Kulturális kincskereső " című komplex műveltségi vetélkedőn.

A versenyben ismerendő szakirodalom nagy részét az alábbi linken érhetik el a versenyzők:

Tudástár

A link Crome böngészővel biztosan működik. Az általános iskolásoknak szánt segédanyag külön mappában található.

Örömteli és sikeres felkészülést kívánunk!

Najroda 2016.10.06. 11:55

A forradalom lánya

Kedves Magyar Diákok!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából ajánljuk fel „A forradalom lánya" című könyvemet ajándékba minden magyarországi és határon túli iskola és diák számára. A regény a forradalom napjai alatt játszódik, kitalált történet, de ragaszkodik a történelmi hűséghez. Főhőse, Barna Izabella 14 éves diák valóságos személyről mintázott képzeletbeli figura.

                Célunk, hogy a magyar diákok közelebb kerüljenek '56 örökségéhez, és részt vegyenek a Barna Izabella esszéíró versenyen. A verseny és a könyv főhősének névadója Barna Izabella 1944-től 1956-ig Magyarországon, Balástyán élt, '56 novemberében emigrált családjával Amerikába. Ma kettős állampolgár és sikeres vállalkozó. Szívügye, hogy a magyar fiatalok megismerjék a pesti srácok küzdelmeit Barna Izabella történetén keresztül. Ezúton örömmel hirdetjük meg a róla elnevezett, középiskolásoknak szóló, a regényhez kötődő esszéíró versenyt.

                A pályázó feladata: a regény elolvasása után 3 oldalnyi esszé, azaz a mű nyomán született gondolatok megfogalmazása, leírása.

A regény ingyen letölthető 2016. október 23. és december 25. közt a weboldalamról:

www.approaching-my-literature.com

                A pályázat jeligés. Mellékeljenek zárt borítékban adatlapot: a pályázó neve, életkora, a közép- iskola neve és címe; valamint aláírt eredetiségnyilatkozatot.

Díjazás: az első díj 600 USA dollár, második díj 300 USA dollár, III. díj 100 USA dollár.

Beküldési határidő: 2016. december 25.              Eredményhirdetés: 2017. március 15.

A pályázatokat a következő címre kell küldeni:

                PIM – A Magyar Nyelv Múzeuma            Barna Izabella esszépályázat

                3980 Sátoraljaújhely-Széphalom, Kazinczy utca 275.

Sok sikert a felkészüléshez és az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának méltó megünnepléséhez.

                                                                                                                                             Hargitai Péter   

                                                                                                                             szerző, pesti diák, 1956