A "72 óra kompromisszum nélkül" programban önkéntesek vesznek részt. A projektet az Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervezi. Lényegében ez a program gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt segítséget nyújt. Lehet ez anyagi és lehet lelki adomány is, amit a segíteni akaró önkéntesek tudnak nyújtani. Országszerte fiatalok 5-25 fős csoportjai 3 napon, azaz 72 órán keresztül teljesíthetnek közhasznú feladatokat, mint például szociális intézmények, játszóterek felújítása, erdőtakarítás, ételosztás hajléktalanoknak, kulturális műsorok szervezése különböző közösségeknek (fogyatékkal élők, idősek stb.). 
       

Kánaán-Ház

Mi, a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának tanulói Mayerné Pátkai Tünde tanárnő vezetésével a Baptista Egyház által fenntartott pápai "Kánaán- Ház"-ban mentünk el, ahol bántalmazott anyukák kapnak menedéket gyermekeikkel együtt. Nekik tartottunk délelőtt egy kisebb játszóházat, amelyen hosszabb-rövidebb időre a gyerekek anyukája is részt vett. Eleinte csalogatni kellett őket, hogy jöjjenek, próbálják ki a játék örömét, aztán hamar rájöttek arra, hogy ez jó móka. Tanítottunk nekik énekeket, bizalomépítő körjátékokat, szituációs és szerepjátékokat. Próbáltunk minél több mosolyt csalni az arcukra. Később két csoportra osztottuk a társaságot.Külön játszottunk a kisebbekkel és a nagyobbakkal. Ez azért volt jó, mert a fél éves korúnak egészen más való, mint az 5- 12 évesekne. A kisebbeknél a cél az volt, hogy olyan dolgokkal, játékokkal próbáljuk elfoglalni őket, amik a koruknak megfelelőek. A nagyobbaknál különböző szituációkat játszottunk el, mint például a "család mánia" nevű játék, amit nagyon élveztek. Ez például remekül tükrözte, hogy a gyermekeknek milyen elképzelésük van a családokról. Egy óra elteltével újra összevont foglalkozást tartottunk, ahol az általunk készített süteményekből kínáltuk meg a gyermekeket.

        Az énektanulás egyáltalán nem volt velük bonyolult, mert szándékosan olyan énekeket válogattunk, amik nekik lettek kitalálva, a "mutogatós" énekekkel el is játszottuk azt, amit éneklünk. Végül a gyermekek ajándékoztak meg minket egy-egy képeslappal, amit ők készítettek.

       Ez a projekt az önkéntes tagokból álló csapatot is összekovácsolja, ugyanis itt együtt kell működni, egymásra lehet támaszkodni. Azt gondolom, hogy nekünk is élmény volt ez a nap, és biztos vagyok benne, hogy lesz közülünk olyan, aki máskor is elmegy egy-két órára mosolyt varázsolna ezeknek a sokat szenvedett lurkóknak az arcára.

       ,,A gyermekeket elsősorban nem az neveli, amit mondanak nekik, hanem az, amit látnak, amiben élnek." /Csőgl János/

                               Gotthard Dorottya 10.a 
 

Somló

Egy másik csapat a Somlóra ment szemetet szedni Vadász Márta tanárnő vezetésével. Rendhagyó, rezignált beszámoló a nap eseményeiről:

 Valamikor fél tíz, vagy egész környékén kezdődhetett. Be a kisbuszba, ki a kisbuszból, és ezt még egyszer, mire a hegyen voltunk.

 Ott tápolás, meg az eszközök kiosztása, aztán fel a várba, utána meg át a kilátóba. Közben volt minden, SZIN-es kulcstartó sörnyitóval, az azzal megbontott üvegek, csikktenger cigarettásdobozokkal együtt, lyukas fémvödör. Szóval az utóbbi elemet leszámítva akár egy refis osztálykirándulás is lehetett volna a környéken. Akinek kellett néha fújt egyet, ki-be, megállt kindertojáspázzöllel játszani és így tovább. Szóval elvolt mindenki.

 A várban egy kis szabadprogramot kaptunk, természetesen mindenki megtalálta a maga kis játékát: csoportkép, pilótakeksz, döglöttbéka. Szegény utóbbi most talán valahol a lánykóterben lehet eltéve.... Szóval, elvolt mindenki.

 Ott újra kajáltunk, aztán átmásztunk a kilátóhoz. Fel is mentünk, meg pihentünk, volt aki bebizonyította mekkora lúzer valójában.... Beszélgettünk, nézelődtünk, gyönyörködtünk a kilátásban, meg egymás képében.... Szóval elvolt mindenki.

 Aztán jöttek az evangélikus kissrácok, énekegettek, megtőlünk is valaki néha, aztán elindultunk lefele, Vásárhely felé. Onnan egy falubusz vitt vissza bennünk Szőlősre, ahol a körforgalomnál vártunk a tanárokra, akik felmentek az autóért. A kinevezett programszervezőt azt hiszem csak dícséret illetheti éles szeméért, amivel kiszúrta a közeli vendéglátóipari egységet. Ott meg... Szóval... Elvolt mindenki...

Balogh Dénes 12.a

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr612395805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.