Múlt szombaton iskolánk néhány elszánt tanára és diákja Devecserre utazott, hogy önkéntesként részt vegyen a vörösiszap katasztrófa mocskának eltakarításában.

 Reggel 6:20 kor indultunk a gimnázium elől, így 7:00-kor már a helyszínen voltunk. A várost megközelítve már látszottak az ipari csapás nyomai és az állandó katonai és rendőri jelenlét. A városházánál volt az eligazítás, itt körülbelül félórányi várakozás után beosztottak minket egy takarítóbrigádba. Ezután megkaptuk a védőfelszerelésünket mely gumicsizmából, szűrőmaszkból, síszemüvegből, gumikesztyűből és egy kellően kényelmetlen fehér vegyvédelmi anorákból állt (bár ez utóbbi hatékonysága- mivel papírból volt -vitatható).
A felöltözés (vagy inkább beöltözés) örömei után, kezdődhetett a bevetés: egy városszéli kertben kezdtük meg a kármentesítést - azaz csak kezdtük volna, ha nem felejtettünk volna el még néhány apróságot hozni. Mondjuk lapátokat. Meg talicskákat. Tehát vissza a szerszámokért! Ezeket ugyanott kaptuk, meg mint a védőruházatot, melyet addigra kezdünk egészen megszokni - bár Grigely tanár úr és jómagam szemüvegesek lévén igencsak bosszankodtunk, mert a maszkban való lélegzés miatt meglehetősen homályosan láttuk a világot.

 A délelőtti műszak az udvart borító gipsszel felszórt iszap lapátolásából és az udvaron lévő ólak, kamrák pucolásából állt. A vörös, pudingszerű trutymó a legelképesztőbb helyekre is beköltözött és súlya is volt rendesen így délre jól kifáradtunk, és megéheztünk.

 Az ebéd előtt tökéletesen lepucoltak és fertőtlenítettek bennünket, alkohollal, ecettel, sóoldattal és vízzel is, úgyhogy nyugodt szívvel fogyasztottuk el (az állítólag tegnapról maradt, ennek ellenére finom) tarhonyás húst. Ebéd után először is új felszerelést kellett kerítenünk, mert a délelőtti munka után fülig vörösek lettünk - no, nem a szégyentől, hiszen temérdek iszapot lapátoltunk el. Szóval ezért.

 Új védőruháink már nem papírból voltak, így jobban is védtek az iszaptól, viszont ezekben a szürke műanyag kezeslábasokban, munka mellett percek alatt meg lehetett főni. Visszasírtuk a fehér ancúgot, de nem lehetett mit tenni, mert az sajnos elfogyott.

 Ismét megragadtuk a lapátokat és a talicskákat és felsőbb utasítás hiányában munkát kerestünk magunknak. Ez egy jó nagy kerülővel járt  ami nem volt feltétlenül haszontalan (bár kellemesnek sem volt mondható) hiszen szemtanúi lehettünk a legsúlyosabban  károsult területeknek. Akadt házsor ahol minden házban egyméteres iszap állt. De nem állhattunk meg sokáig bámészkodni: nyüzsög körülöttünk a világ.

Az utcákon mindenfelé önkéntesek. A hatalmas kupacokba összegyűjtött iszapot konténerekben szállítják el, eközben markológépek túrják a beszennyezett földet. Tűzoltók irányítják a nagyobb munkálatokat. Minden sarkon és útkereszteződésnél fegyveres rendőrök és katonák tartják fenn a rendet â013éjszakánként egy üres ház sincs biztonságban a fosztogatóktól. Egy ledózerolásra váró házon az "I LOVE MAL" felirat díszeleg. A lakosság elkeseredett cinizmusából ránk is átragadt valami. Kisüt a nap. Lángjai megcsillannak a csatornában szélesen hömpölygő vörös vízen. Egy vonat dübörög el a távolban. Aztán csend lesz és csak az elgyötört utcák sóhajtozását hallani, ahogy dolgoznak, dolgoznak a gépek.

 A délutáni munka végére mi is elhallgatunk, vörösen, és elindulunk az autókhoz. Próbálunk vidámak, lenni, és némi örömünket is leljük abban, hogy a teljes felszerelést megtarthatjuk. De azért belül mindenki érzi, hogy az igazi öröm - ha van ilyen ezen a pokoli helyen - az a tudat, hogy, ha csak egy kicsit is de mi is segíthettünk.

W.

 

Részt vettek a szombati munkában:
- diákok: Aczél Dániel, Ferencz Tas, Kisantal Máté, Szücs András, Vida Vajk (külön szervezésben)
- tanárok: Bárdos Zoltán, Grigely Csaba, Podányi Tamás, Somosi István, Varga-Umbrich Károly, Apostol Tamás és Varga Ernő (a pápai gyülekezet szervezésében)

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr142399381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.