Kérlek, hogy mond el magadról a három legfontosabb dolgot, amit feltétlen tudni kell az olvasónak.
- Palcsó Annának hívnak, Felvidéken lakom, Hetényben és a 11.A osztályba járok.

Hogy kerültél Argentínába, meddig voltál ott?
- Édesanyám meghívást kapott az ottani magyar kolóniától és én elkísértem. Anya lelkész, énekes, előadóművész. Táncolt az Ifjú szívekkel, amivel  kb 18 évvel ezelőtt kijutott Dél-Amerikába, ahol elég sok barátságot kötött. Az egyik szoros barátságnak köszönhetően Benedek Zsuzsi, az ottani magyar közösség egyik tanítója meghívta őt, hogy segítsen helyre pofozni a kolóniát. Hosszadalmas ideig tartott, míg eljutottunk Argentínába. Zsuzsit meghivta a svédországi magyar közösség az ottani nyári magyar anyanyelvi táborba, ahova már a családunk is jár pár éve. Nagy örömünkre két hétig együtt lehettünk Zsuzsival, ahol megbeszélték anyával a pontos részleteket. A tábor után Budapesten került sor egy megbeszélésre egy másik argentínai küldöttel, melyen megkértek minket, hogy szeptember 7. és november 9. között segítsünk a magyar csapatukat fizikailag, szellemileg. Így két hónapra kimentünk Argentínába.

És mivel foglalkoztál ott?

- Minden szombaton magyar iskolában, az ottani ZIK-ben (Zrínyi Ifjúsági Kör) tanítottam. Kaptam egy osztályt, 9-12 éves diákokkal, akiknek a szüleik beszélnek ugyan magyarul, de mivel ők is a nagyszüleiktől tanulták, nem sokat tudtak továbbadni a gyerekeiknek. A többségük mindent megértett, amit mondtam, de akadtak olyan gyerekek, akiknek fordítani kellett. S hát tolmács híján egymásnak magyarázták a dolgokat, amitől néha elég nagy zűrzavar támadt. A magyar iskola után közös ebéd, majd cserkészet következett. A gyerekek őrsökre voltak osztva, és úgy dolgoztak, kézműveskedtek, kis kopjafákat faragtak, hímeztek, csupa magyaros dolgokat készítettek. A kézművességben szintén részt vettem, tanítottam nekik pár dolgot, amit azelőtt még nem csináltak. Vasárnaponként magyar református, s egyszer evangélikus istentiszteleten kántorkodtam. Hét közben bibliaórák voltak, családlátogatások. Szerdán és pénteken Regös néptáncpróba volt népzenekari próbával egybekötve, ahol a brácsázásban segítettem be. Részt vettem megemlékezéseken, ünnepségeken, szavalással, énekléssel, zenéléssel. Meghívást kaptunk a katonai akadémiára is, ahol Czetz Jánosról emlékeztünk meg koszorúzással.

Milyen munkát végeztél a sajtó számára?
- Videofelvételeket készítettem a szlovák tv magyar adásának az ottani magyarokról, arról, hogyan tartják életben magyarságukat, hogyan adják tovább a nyelvet.

Mennyire érezted erősnek a helyi magyarok kötődését az anyaországhoz?
- A kötődés nagyon erős, a legtöbben járnak haza(Magyarországra), a fiatalok ösztöndíjat kapnak a magyar államtól, ha csinálnak egy nyelvvizsgát, 1 évig tanulhatnak Budapesten a Balassi Intézetben. Rendszeresen figyelik a magyar híreket, a vörösiszapról nagyon hamar tudomást szereztek, s minden nap várták az újabb jelentéseket. Magyarországról úgy beszélnek, mintha még mindig az otthonuk lenne, holott néhányan 70 évük alatt egyszer sem jártak Magyarországon.

Hogy tetszettek az ottani lovak?
- Gyönyörűek, bár nálam a magyar lovak kétségtelenül előrébb állnak a rangsorban. Ezen a country vidéken a lovak nagyon fontos szerepet töltenek be.

Mit hagytál ki, amiért feltétlen visszamennél?
- Sajnos nem láttam az igazi tanyasi életet, a gauchokat, kíváncsi lettem volna, hogy vajon tényleg olyan- e, ahogyan a filmekben mutatják.

A továbbtanulásodra volt hatása az utadnak?
- A jövőmre biztos, hogy hatással volt. Továbbtanulásomra is valószínűleg, mert elképzelhető, hogy a jövőben emberekkel szeretnék foglalkozni, s ha így lesz, akkor mindenképp segített, mert rengeteg új embert ismertem meg, rengeteg gondolkodásmódot.
Hallottam történeteket, a legtöbbet közülük a kitelepítésekről, menekülésről, félelmekről, veszélyről, kockázatról. Nagyon jó, de megrázó történeteket, amik úgy érzem pszichikailag hatással is voltak rám.

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr582487425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.