Kérlek mutatkozz be röviden és mondd el, hogyan lettél refis!

Vajda Péter vagyok, 1995 és 1999 között voltam a Refi diákja. A legegyszerűbben úgy tudom beazonosíttatni magam a refis koordináta-rendszerben, ha azt mondom, hogy a mi osztályunk karikatúra-tablója lóg a büfé melletti sarokban.

Még hetedikes-nyolcadikos voltam a szomszédos, akkoriban Zalka Máté név alatt futó általános iskolában, amikor Czapáry Bandi bácsi felkészítő matek szakköreire kezdtem átjárni a Refibe és az ő hatására döntöttem úgy, hogy felvételizni is fogok. Mindig csodálattal adóztam azelőtt a rendkívüli lelkesedés és derű előtt, aminek köszönhetően rengeteg gyerekkel tudta megszerettetni azt a tantárgyat, amitől talán a leginkább berzenkedik mindenki. Ez a hatás annak ellenére elkísért, hogy végül más pályát választottam és kétségtelen, hogy a számok birodalmában jobban ki tudok igazodni, mint a pályatársak döntő többsége. A felvételi viszonylag jól sikerült, így más gimnáziumba végül már nem is jelentkeztem.

Érdemes volt a Refibe járni? Egyáltalán milyen volt refisnek lenni több mint tíz évvel ezelőtt?

Szerintem igen, méghozzá az átlagon felüli közösségformáló közeg miatt. Pápaiként mindig is irigyeltem a koleszosokat, hiszen ez a kollektív élmény számukra még intenzívebb volt. A mi évfolyamunk volt az első, amelyik az újraindítást követő első érettségizők után kezdte el az első osztályt, így egy "nagy generáció" által hagyott űrt kellett betöltenünk, ami nem volt egyszerű feladat.

Különösen élveztem a nyári táborokat, kedvenceim pedig a kenutúrák voltak, amik olyannyira maradandó élményeket hagytak bennem, hogy felnőtt fejjel is jó pár vizet megjártam.

A jogi egyetem befejezése után hogyan kerültél Brüsszelbe? Mesélj egy kicsit a munkádról!

1999 és 2004 között jártam az ELTE Jogi Karára, utána pedig a budapesti környezetvédelmi felügyelőségen (teljes nevén: Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) kezdtem el dolgozni. 2007-ben pályáztam meg egy ún. nemzeti szakértői kiírást, ami az Európai Bizottság egyik foglalkoztatási formája és lényege, hogy tagállami szakembereket legfeljebb 4 éves időtartamra "kölcsönvehet" a Bizottság. Az interjú közvetlenül a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán, a leendő kollégáimmal zajlott, másnap pedig már kaptam is egy telefont, hogy mikor tudnám lebonyolítani a költözést. Ez meglepetésként ért, mivel jóval hosszabb kiválasztási procedúrára voltam felkészülve.

Munkám során elsősorban uniós szintű környezetvédelmi (elsősorban ipari kibocsátásokkal kapcsolatos) jogszabályok kidolgozásával és végrehajtásuk ellenőrzésével foglalkozom. Emellett eseti jelleggel az Európai Bíróság előtt folyó környezetvédelmi tárgyú ügyek előkészítésében, csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi vonatkozásaival kapcsolatos munkaanyagok kidolgozásában, valamint tagállami szakértőkkel történő konzultációban is részt veszek.

Tavaly  személyesen is ellátogattál hozzánk , majd két diákot vendégül láttál Brüsszelben. Ez hogy jutott az eszedbe? Milyenek voltak a tapasztalataid az utazással kapcsolatban?

Az Európai Unió 2007-ben, a német elnökség kezdeményezésére indította el a Back to School (Vissza az iskolába) elnevezésű programját, melynek lényege, hogy a soros elnökséget adó országból származó kollégák visszatérnek régi középiskoláikba és mesélnek az itt végzett munkájukról. Az előző, belga elnökségi programról szóló sajtközlemény elérhető itt: http://ec.europa.eu/news/eu_explained/100819_en.htm

Amikor először hallottam erről a programról, egyből tudtam, hogy részt szeretnék venni benne és némi nyomozást követően kiderült, hogy az elnökségi fél éven kívül is lehet pályázni, ha a pályázó más forrást tud találni a költségek fedezésére. Szerencsére a feletteseim szintén jó ötletnek találták ezt a programot és így a Környezetvédelmi Főigazgatóság támogatásával tudtam ellátogatni a Refibe.

A program során szerzett tapasztalatom nagyon pozitív volt és sokat gondolkodtam azon, hogy ezt valamilyen formában tovább lehetne fejleszteni. Így született meg a pályázat ötlete, melynek során barátnőmmel, Szabó Ágnessel két diákot láttunk vendégül Brüsszelben egy hosszú hétvége erejéig és ezáltal ők még közvetlenebb tapasztalatokat tudtak szerezni az itt folyó munkáról és az itteni életről. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítettek a látogatás sikeressé tételében, így különösen szomszédainknak, Blaszauer Enikőnek és Józsefnek, akik az egyik diák szállásadójaként hatalmas segítséget nyújtottak, ill. Geiszler Líviának, akinek segítségével olyan helyekre is bejuthattak a programban részt vevő diákok, ahova az átlagos látogató nem.

A látogatás során minden könnyen és gördülékenyen ment, szerencsére a repülőúton sem volt semmi fennakadás, így összességében abszolút pozitív élményekről tudok beszámolni ezzel kapcsolatban is.

Mit üzensz a maiaknak?

Olvassatok, tájékozódjatok, tanuljatok nyelveket - törekedjetek ismeretekre ;-) Olvasni menő, tájékozottnak lenni még menőbb, mindezt több nyelven tenni pedig a legjobb.
 

 
Az interjút Kernyáné Návai Anita készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr922748277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.