Az előző írásunkban hat frissen felvételt nyert refisnek tettük fel a kérdést:
Mi kell ahhoz, hogy felvegyenek az orvosi egyetemre? A folytatásban négy felsőbb éves orvosist kérdeztünk meg arról, hogyan mit kell tenni azért, hogy bentmaradj. 
Lukács Eszter
Hogy miért esett a választásom épp az orvosi egyetemre? Pontosan magam sem tudom. Talán az első lépés, ami közelebb vitt a pályához, az a roppant kíváncsiság volt, hogy megtudjam, hogy nézünk ki belülről, milyen a szerveink felépítése, hogy kapcsolódnak össze, és egyáltalán, mi működteti ezt a jól szabályozott összhangot a szervezetünkben. Ehhez párosult a biológia és a kémia szeretete. Így kerültem ezen tárgyakból fakultációra. Szerencsére nagyon jó oktatóink voltak, akik úgy tudták átadni a bennük rejlő tudást, hogy az érdekessé váljon, közelebb kerüljön hozzánk, és olyan számonkérésekkel gazdagítottak bennünket, amelyek a kétszintű érettségire kiváló belépőt biztosítottak. Sajnos első alkalommal nem nyertem felvételt az egyetemre, de nem adtam fel. Letettem még egy nyelvvizsgát, majd egy újabb kémia érettségit, ami így már elegendőnek bizonyult a bejutáshoz.
Mind a bejutáshoz, mind a bennmaradáshoz lényeges a szorgalom, a kitartás, a határozottság, az elszántság, a hivatástudat, amik az évek során kell, hogy végigkísérjék a medikát. Fontos mérlegelni, hogy sok áldozattal és lemondással jár a tanulás, főleg az első két évben (harmad és negyed évben, már jelentősen lazul a vasszigor). Soha nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk a sok tanulás, jó beiktatni szabadidős programokat, amik kikapcsolnak, feltöltenek, hogy ezekből a pozitív élményekből tudjunk merítkezni, és újult erővel vághassunk neki a kemény tanulásnak. Nagy szerepe van a rendszeres sportolásnak is (legalább heti két alkalommal), ami nagyszerű feszültség levezető lehet egy gondterhelt, stresszes nap után. Jó tudni, hogy mind az orvosi pálya, mind a hozzá vezető út lelkileg igencsak megterhelő, de közben olyan élményekkel gazdagít, amikbe a szakmán kívül esők nem nyerhetnek bepillantást. Ezért fontos a család, egy jó társ és sok barát, akik meghallgatják bánatunkat, és osztozni tudnak az orvoslás különleges világa adta örömökben.


Sághi Márton

Pár hét alatt rá kell állnod a felpörgetett ritmusra, rekordidő alatt fogadni be információ-hegyeket. Ehhez leginkább az ad erőt, ha szereted, amit csinálsz. Úgy nem fog menni, ha azért jöttél orvosira, mert az menőnek tűnt, vagy mert valaki elvárásait teljesíted ezzel. A „segíteni akarok az embereken” sem elég önmagában. Kell valami, ami miatt neked tetszik, amivel téged tud motiválni, gyönyörködtetni. Mindenki fejében megfordul leterhelt időkben: „kell ez nekem? Miért csinálom?” A legfontosabb talán ennek a „miért”-nek a megtalálása, egyénileg.
Az első két év a túlélésről szól… Fontos, hogy egy rosszul sikerült vizsga miatt nem szabad azt hinned, hogy kevesebbet érsz, mint a többiek, vagy hogy ettől nem leszel jó orvos. Nekem sem volt ínyemre, de csak harmadévtől kezd számítani, hogy a szorgalmad mellett gondolkodni is tudsz. Fordulópont azért is, mert megjelenik a belgyógyászat, és a szemináriumi termet egyre inkább a klinikai oktatás váltja fel, ahol már te is fehér köpenyben viríthatsz, és kezd tényleg orvosis íze lenni a képzésnek. Én ilyenkor kezdtem el igazán élvezni az egészet, de volt olyan csoporttársam, aki ekkor döbbent rá, hogy a betegellátást és a kórházi légkört nem neki találták ki.
Amire végig szükséged lesz: támogató környezet. Kell időt hagyni a családodra, barátaidra, közös programokra, kikapcsolódásra, mert nélkülük úgyis belefásulsz a tanulásba. 
 
Sipos Dávid
                Gondolom, senkit nem fogok meglepni, de az egyik legfontosabb dolog, hogy bizony tanulni kell. Nem is keveset. És sok olyat, aminek akkor nem látod az értelmét. (Őszintén szólva, nekem néhány dolognak még most sem sikerült felfedezni…) Persze azért nem kell túlzásba vinni sem. Az első néhány évben igyekszik az ember mindent megtanulni, és akkor talán el is várják, meg is kell próbálni. De később, főleg a klinikai tárgyaknál már nem kell, nem is lehet mindent megtanulni, ami szerencsés egybeesés azzal, hogy a legtöbben ezt nem is várják el, hiszen ez még nem a szakvizsga. A tanulásról még annyit, hogy sok mindenre jó a vizsgaidőszak, és meglepő képességeket fedezhet fel magában az ember, de azért nem érdemes mindent meghagyni akkorra.
                Továbbá, mivel nagyon sok haszontalannak tűnő dolgot kell megtanulni, nem rossz dolog, ha az ember talál valamit, amit eléggé kedvel. Tudom javasolni mindenkinek a fejlődésbiológiát vagy a mikrobiológiát. Annyi dolog van, amire rá lehet csodálkozni, erre nagyon alkalmas hely az orvosi, biztosan mindenki megtalálja a neki valót.
                Ezen kívül nem árt, ha az embernek van valami jó kis hobbija, mondjuk sport, ahol a sok „felesleges” energiát le tudja vezetni. Azért akadnak az orvosin is bulik, nekem személy szerint nem nagyon jöttek be, de érdemes valami ilyen jellegű kikapcsolódást is találni néha, mert a sok tanulás, mint a sok jó, bizony megárthat. Tudom javasolni mindenkinek, hogy viszonylag sok időt töltsön más egyetemre járó barátokkal, ezzel megelőzendő a „szakbarbárrá” válást, és fenntartandó az egyéb irányú tájékozottságot is.
                Még néhány tapasztalat, tanács. Ha valaki esetleg nagyon tartana egy-egy boncolástól, esetleg injekció beadásától, azt megnyugtathatom, nem kell nagyon izgulni. Elég jól működik az oktatás ilyen téren, így szépen fokozatosan jut az ember csak a mélyvízbe, van ideje megszokni egy-egy lépcsőfokot, amire aztán biztonsággal lehet építeni. Az évközi, és főleg nyári gyakorlatokra pedig azt tudom javasolni, hogy érdemes érdeklődni, akarni csinálni dolgokat. Ha valakin látják, hogy nem nagyon akarja, azt nem fogják erőltetni. Ez akkor esetleg jól jöhet, de később majd rádöbben az ember, hogy ezt a sok mindent, amit majd a gyakorlatban alkalmazni kéne, azt legfőképp nyaranta kellett volna elsajátítani. És ha esetleg valami nem sikerül (mondjuk vérnyomást mérni első alkalommal, vagy egy vizsga), nem kell kétségbeesni, mindig van, aki segít, aki nem hagy elveszni.
                És végül még egy jó tanács, a belgyógyászat gyakorlatvezetőm egyik kedvenc mondása: „Nem szabad elfelejteni gondolkodni.”
 
Végh Ádám
Nem könnyű az orvosi egyetem, sokszor rengeteg áldozatot kell hozni, de ha elég elszántak és kitartóak vagyunk, büszkén viselhetjük majd a nevünk előtt a két bizonyos betűt.
Az első és legfontosabb, hogy kitűzzük magunk elé a célt és utána ügyelni rá, nehogy szem elől tévesszük. Lépésről lépésre, vizsgáról vizsgára közelebb kerülünk hozzá. Higgyünk önmagunkban, higgyük, hogy meg tudjuk csinálni. Számtalanszor (legtöbbször a vizsgaidőszakban a sikertelen vizsgák után) támadhatnak kétségeink, hogy talán mégsem ez az, amit nekünk szántak. Ilyenkor a legjobb sorra venni azokat a dolgokat, amiket már véghezvittünk. Nem lehet, hogy annyi korábbi erőfeszítés hiába való legyen!
Olykor tudni kell megfelelő könnyedséggel kezelni a nagyon is komoly vizsgákat, szigorlatokat.
Végül ne feledjük, hogy ott van a családunk, a barátaink, akik a nehézségekben mindig mellettünk vannak.

nf

Szólj hozzá!

Címkék: nf

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr293349014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.