Najroda 2013.04.18. 09:43

Passió

Blogunkban bemutatjuk iskolánk költészet napi műsorát,  Szőcs Géza Passió című darabját, amelyet Veress Zsuzsa tanárnő rendezett. Az előadáson a szerző személyesen is részt vett, tovább fokozva ezzel a rendkívüli élményt. A videót követően Veress Zsuzsa bevezető szavait olvashatjuk.

PASSIÓ

 Iskolánk történetében ez a kilencedik költészet napi műsor. És bár, címének megfelelően, ez egy passiójáték; és bár másfél hete ünnepeltük húsvétot; műsorunk nem annyira vallásos alkalom, avagy evangelizáció, hanem elsősorban a magyar költészetet kívánja ünnepelni.

A dráma eredetileg is ünnep volt: Dionüszosznak, a minden évben meghaló és feltámadó görög istennek ünnepe. Tehát többszörösen is méltó és igazságos, hogy mi is ünnepeljünk. A feltámadást, József Attila születésnapját, egyben a szerzőnek, Szőcs Gézának közeledő hatvanadik születésnapját. Köszönjük, hogy megtisztelt bennünket jelenlétével.

Ahogy mi most őt, darabja vendégül látja az irodalom több jeles alakját. Ha valaki felismeri pl. a legelső magyar versre, a Madáchra, Babitsra, Arany Jánosra tett utalásokat, még jobban élvezheti a költő szellemességét. De Szőcs Géza nem csak vendégszövegeivel ér el különös, csiklandós hatást. A darab egyebekben is rendhagyó: telis-tele van szikrázó poénokkal, merészen mulatságos szituációkkal. Szőcs Géza elmegy a végsőkig, úgy értem, némely poénjai szinte a szentségtörés határát súrolják.

Azonban az irónia és a groteszk a nagyon is erős erkölcsi igény jele, nem a cinizmusé. Ebben a Passióban a felettébb szellemes fricskák soha nem a Szentre irányulnak, hanem az emberi gyarlóságra.

A nagy világdráma, a passiótörténet a legalkalmasabb arra, hogy az ember erkölcsi magatartását napnál világosabban megmutassa. Miközben egyik ámulatból a másikba esve, elképedve nevetünk a darab szereplőin, alkalmunk adódik belegondolni, hogy vajon: tényleg, hogy is élhették át mindezt akkor és ott a valóságos figurák. De ennél a belegondolásnál sokkal fontosabb, hogy Szőcs Géza által különös, fejtetőre állított pózban, mintegy görbe tükörben láthatjuk meg ÖNMAGUNKAT. Mert hát mi is inkább ravaszkodással akarjuk elkerülni az árulást, mint hűséggel, és tekervényes gondolatmenetünk a következmények megúszására irányul – ahogy a színdarabban Péter viselkedik. Mi is akkor vagyunk a legbüszkébbek magunkra, amikor éppen az nyilvánvaló, hogy mennyire nincs mivel büszkélkednünk – mint esetünkben a negyedik király. Mi is az elkerülhetetlen sorsra hárítjuk saját bűnünket – mint itt Pilátus. Ha a Kegyelem megment bennünket, mi is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy megérdemeltük a segítséget, és ez azonnal erőszakos elbizakodottságra ragadtat bennünket – mint a játék Barabbását… De nem akarom elárulni az összes poént, úgyhogy összefoglalásképpen csak annyit mondok, hogy a mű minden szereplőjéhez hasonlóan mi magunk is csetlünk – botlunk, eladásra kínáljuk a cókmókjainkat, ki akarjuk kaparni a gesztenyénket – és nem vesszük észre, ha döntő jelentőségű esemény történik velünk. Legfőképpen pedig: miközben szerfelett okosnak képzeljük magunkat, egy mukkot sem értünk a Lényegből. Valóságos erkölcsi – lélektani esettanulmány tehát a Passió.

            Csak remélni merem, hogy nem elbántunk a művel, hanem úgy bántunk vele, mint munkadarabbal. Igyekeztünk kiaknázni a szöveg adta lehetőségeket, így az előadás is a pimaszság, és a katartikus hatás között egyensúlyoz – végül az utóbbi felé billen el a mérleg.

Egyik nagy pimaszságunk, hogy a református képtilalmat sokszorosan megszegjük. Ugyanis Szőcs Géza legremekebb ötlete, hogy a darabban mindenki megjelenik, csak éppen Jézus nem. Előadásunkban még tovább mentünk, azzal, hogy Jézus szavait is kiiktattuk – viszont alakját, arcmását sok példányban láthatóvá tettük a színpadon.

A Passió nyelvezetében keverednek a veretes, biblikus pátosz, a népköltészet, az erdélyi szófordulatok, a modern költészet és a mai utcanyelv elemei. Ehhez alkalmazkodott Katona György festőművész, aki a kellékeket készítette. A dobozokon látható keresztre feszítés ábrázolások általános iskolás tanítványainak munkái. Ezek az olykor meglepően érzékletes, olykor ügyetlen feszületek a népi út menti keresztek, az úgynevezett pléhkrisztusok naiv áhítatát idézik. Ez a bumfordi báj keveredik majd a torinói lepel fenséges sejtelmességével, és az egyetlen díszletként szolgáló kereszt hétköznapi rútságával.

Előadásunkban a kereszt tövében játszik minden szereplő, ahogy az ógörög színházakban is az egyetlen díszlet, a templomot vagy palotát formáló szkéné elé lépett minden színész. A kórus és a maszkot helyettesítő címkék is erősítik ezt a „görögös hatást”.

Ezzel visszakanyarodtunk oda, hogy a dráma eredetileg ünnep.

A játékon átüt a szentség, ahogy a seb a kötésen.

Végezetül a vendégszövegeket előszeretettel alkalmazó szerző nevét hívom meg vendégségbe utolsó mondatomban:

Veronika gyolcsot SZŐ, CSSS, GÉZ A sebet elfedi, de a vér átüt rajta.

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr225232717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.