DSC_0202_atm.JPG

A II. Kárpát-medencei Református Iskolák Képes Géza Műfordító és Novellaíró Versenyén I. helyezést ért el Berkes Admira (10. B). Felkészítője Budai Gabriella tanárnő. Gratulálunk sikerükhöz!

A továbbiakban a versenyről készült beszámolót, illetve interjút közöljük, amelyet Budai Gabriella tanárnő készített.

 


„A tó szigete” a Bodrog partján

 

         A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában április 5-én és 6-án második

alkalommal rendezték meg a Kárpát- medencei  magyar református középiskolák Képes Géza

műfordító és novellaíró versenyét. (Képes Géza - költő, műfordító, a Magvető Könyvkiadó

 egyik megalapítója és igazgatója - az 1531-ben alapított sárospataki kollégium diákja volt.

1933 és 1940 között Sárospatakon tanított, majd az Angol Intézetben nevelőtanárként dolgozott.)

 Két diákunk is részt vett a megmérettetésben: Berkes Admira (10.B) és Mezei Fruzsina (10.C).

          Patinás környezetben, jó hangulatban zajlott a verseny. Mi, kísérőtanárok a verseny alatt meg-

látogathattuk a különleges könyvritkaságokat tartalmazó könyvtártermet és az Iskolamúzeumot,

másnap a diákokkal együtt rövid sétát tettünk a pataki vár késő-reneszánsz épületegyüttese körül,

megcsodáltuk a Vörös-tornyot  ( itt hívta össze II. Rákóczi Ferenc az utolsó kuruc országgyűlést), a

Vízikaput és az áradó Bodrog folyót.

Szombaton délelőtt került sor az eredményhirdetésre. A zsűri elnöke, dr. Bertha Csilla, a

Debreceni Egyetem docense értékelte a pályaműveket, ezt követően Prof. Donald E. Morse, a Debreceni

Egyetem professzora közreműködésével adták elő a nyertes műfordítást, amelynek alkotója a mi

diákunk, Berkes Admira. Vele készítettem a következő villáminterjút.  


- Milyen élményekkel tértél vissza Sárospatakról? 

  - A város szép volt, a szállás jó, a verseny érdekes, egy-két versenyzővel összebarátkoztam. Jó hétvége volt.

 

- Hogy zajlott a verseny?

  - A rövid köszöntő után mindenki kapott egy angol-magyar és egy egynyelvű szótárt, illetve kiosztották a novellaíróknak a témát, nekünk, a műfordítóknak a verset. Három óránk volt megírni, de szinte mindenki előbb végzett.

 

- Milyen feladatot kellett megoldani a döntőbe jutáshoz?

  - Az ottani lektor versét kellett lefordítanunk.    (Aiysha Jebali Rebecca skót és arab származású tanár, aki diákjaival megalapította a sárospataki „Refi Revolution Team” nevű aktív csoportot.)

 

- Korábban szoktál verseket fordítani?

  - Inkább csak dalokat, szóval ez a feladat új volt és épp ezért nehéz is.

 

- Mi alapján döntöd el, hogy milyen műveket fordíts?

  - Ha egy szám tetszik, sokat hallgatom, elgondolkodom, hogy hangzana magyarul, és ha nagyjából összeáll a dal, akkor leülök az egészet átírni.

 

- Mikor jut időd erre?

  - Egy számot nem egyszerre szoktam lefordítani- többet is elkezdek, és ha valamelyikkel kapcsolatban eszembe jut valami, hozzárakom. Így naponta szinte semmi időmbe nem kerül, de körülbelül három nap alatt mégis összeáll egy dal. 

 

 

Végezetül következzenek a versenyfeladatok, az eredeti angol nyelvű versek és Mira versfordításai.

I.forduló:

Metamorphosis by Aiysha Jebali

 

Metamorphosis

I look in the mirror,

And what do I see?

This person unknown,

And unrecognisable to me.

I used to be such a good one,

With my faith so strong,

What happened?

How could I go so far wrong?

How, to this extent,

Could I metamorphosise?

This is something,

Even I, can only surmise.

I see this girl in front of me,

So unsure of everything,

But just fighting to be free.

I was no one and had nothing,

But yet I had it all,

Now look at what I’ve become,

My… how I really did fall.

I don’t know who I am,

Or where I am to go,

But I certainly can’t stand,

To be this person anymore...

Metamorfózis

A tükörbe nézek,

s mit látok én,

egy ismeretlen lányt,

egy idegen lényt.

Igazán jó voltam,

a hitem erős...

Mi történt?

Hogy lett a rossz oly ismerős?

Hogyan lehet ez?

Mi ez az átalakulás?

Rejtély, hogy történt

a furcsa átváltozás.

Látom őt előttem állni,

egy bizonytalan lányt,

szabaddá akar válni.

Kis senki voltam tán,

ki végül mindent elért.

Most szörnyülködve látom,

te jó ég, hogy elbuktam...

Ellöktem minden álmom,

s a régi énemet,

s az új cél, miért élek,

hogy ilyen ne legyek.

II. forduló:

THE LAKE ISLE OF INNISFREE

By William Butler Yeats

I will arise and go now, and go to Innisfree, 
And a small cabin build there, of clay and wattles made; 
Nine bean rows will I have there, a hive for the honeybee, 
And live alone in the bee-loud glade.

And I shall have some peace there, for peace comes dropping slow, 
Dropping from the veils of the morning to where the cricket sings; 
There midnight's all a-glimmer, and noon a purple glow, 
And evening full of the linnet's wings.

I will arise and go now, for always night and day 
I hear lake water lapping with low sounds by the shore; 
While I stand on the roadway, or on the pavements gray, 
I hear it in the deep heart's core.

A tó szigete, Innisfree

Elindulok azon nyomban, vár rám Innisfree.

Úti célom kicsi ház, agyag s vessző szülte;

Kilenc sornyi babot vetek, lesz méh, kaptárnyi,

Otthonom zümmögésük, és egy tisztás műve.

 

Ott tán cseppen nekem is rég áhított béke,

Pereg hajnal tücsökdallal hímzett fátyláról;

Az éj dereng, s bíbor lánggal ég a Nap ott délbe',

S az est hangos kenderikék apró szárnyától.

 

Elindulok azon nyomban, és egyre megyek,

Egyre hallom tavam mély ostromát a parton;

Bár közénk állnak még járda- és úttesthegyek,

Szívemnek a mélyéről, kristálytisztán hallom.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr485212883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.