"Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁt. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban." (Forrás: Neumann-ház Irodalmi szerkesztőség)
Február 27-én a reggeli áhítat keretében emlékezett meg iskolánk a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról. A 9/C osztály irodalmi műsorát megelőzően osztályfőnökük, Fekete Pál Péter igazgatóhelyettes úr köszöntötte az egybegyűlteket, majd Weltler Sándor evangélikus lelkész tartotta az alkalomhoz kötődő hétkezdő áhítatot, amelynek szövegét a továbbiakban közöljük.
„Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11.3)
Csalódni vagy nem csalódni, az itt a kérdés. A kérdésre négyféle választ adhatunk.
1. Ha hisz abban, aki az igazat szólja, nem csalódik.
2. Ha nem hisz abban, aki az igazat szólja, csalódik.
3. Ha nem hisz abban, aki a hazugságot szólja, nem csalódik.
4. Ha hisz abban, aki a hazugságot szólja, csalódik.
Világos: a hívő csalódása, ha hisz abban, aki a hazugságot szólja.
A hitetlen csalódása, ha nem hisz abban, aki az igazságot szólja.
Első hallásra úgy tűnik, hogy mind a hívő, mind a hitetlen egyforma eséllyel csalódhat.
Mert a hívő csalódhat ugyan, ha jóhiszeműen felül a különféle „új meséknek”, de mivel ő alapvetően az igazságban hisz, ezért ő élni fog. S ha a hitében is csalatkozik? Ha az út végén őt is a nagy semmi várja? Veszthet-e? Nem, mert a semmit nem lehet elveszteni!
A hitetlen nem hisz abban, aki a hazugságot szólja, ámde abban sem, aki az igazságot hirdeti, ezért, mivel nem hisz, ő elkárhozik. És ha mégsem fog elkárhozni, mert nincs mennyország, se pokol? Nyerhet-e? Semmiképpen, mert a semmit megnyerni sem lehet!
Ebből következik, hogy amennyiben itt egyáltalán nyerni lehet, csak a hívő nyerhet, azaz a hívő csak nyerhet.
Ebből az is következik, hogy a hitetlen mindenképpen csak veszthet, pontosabban csak a hitetlen veszthet.
A kérdés tehát mégsem az, hogy csalódni vagy nem csalódni. A kérdés így hangzik: hinni vagy nem hinni!
Te vagy eljövendő, vagy mást várjunk?
Aki tud, válasszon… (?)
Aki hisz, válaszol!
Több mondat a csalódásról…
Ahol csalás van, ott csalódás van, / mint a költők énekében, / a mindig igazban, szépben, / a „kit anya szült, az mind csalódik végül, /vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni” / a „megcsaltak, úgy szerettek, / csaltál, s így nem szerethetsz” / József Attila-igékben. Aztán „csalfa, vak Reményben” / látszó égi tüneményben, / a „bájoló lágy trillákban”, / és a „tarka képzetekben”, / hittürelem földi fényben, / minden, minden új reményben.
Ahol csalás van, ott csalódás van, az emberekben és istenekben / az „ezer sebből vérző szívekben”, / vallásban és tudományban, / templomban és iskolában, / a megannyi álvitában, / válságpapoló dumákban, / diákban, tanárban, papban, / reggeltől estig a padban, / a mese szabad akaratban, / a szennyokádó bulvárlapban.
Ahol csalás van, ott csalódás van / minden reggel, délben, este, / életünket ez kikezdte, / bántóként és megbántottan / csalódunk mi egyre jobban, / mert a „szellem napvilága / a saját szellemét kizárja, / becsapatnak a becsapók / megcsalatnak a csalók” / mert „a gépezet csavarja, a csavaróját is csavarja, / s máris mártírként tisztelendő / a feljelentett feljelentő”.
Ahol csalás van, ott csalódás van / ott „a fölbukók lefelé buknak, / a lebukók fölfelé buknak, / hol a bőség kosarából / mindenki egyaránt lophat, / hol magát árkolja az árok; / Jézust verik a kufárok, / ahol a nyíltság maga is álca, a buta a butát játssza, / s a legelső igaz szóért / felköti a hóhér a hóhért”.
Ahol csalás van, ott csalódás van, / s már jönnek az utolsó hajók, / és nem jutnak át a túlpartra, / mert alszik a magyar a magyarban / mint a széken az a kabát / „máma már nem hasad tovább”. Eladja a magyar fiát, / elárulja ezt a hazát, / borsóját hányja a falra / és nem kel föl „virradatra”, / harangok, ha érte jönnek / nem hullatnak érte könnyet.
Folytathatnám, de megunnád, / ettől holnap nem lesz munkád, / megvallom hát, „magyar vagyok, / legszebb ország hazám” „Az ám”. / Nekem nem térkép e táj, (s nem érdekel, hol a határ!) / „dolgozni, pontosan, szépen”, / éltedet ne tengesd pénzen, / maradj a családi körben, / hűs eperfalombos csöndben, / mert nem csalás, nem ámítás: / csalásból lett a csalódás! / Kelj fel hát bátran, és talpra, / most légy büszke a magyarra! –
(Magyar költők, József Attila, Csokonai Vitéz Mihály, Mezei András, Ady Endre, Nagy László, Petőfi Sándor és Arany János verseiből ollózta: Weltler Sándor.)
