A Dunántúli Református Egyházkerület fennállásának 400. évfordulóját ünneplő jubileumi év megnyitó istentiszteletét megelőző napon, 2012. március 3-án 481 perces irodalmi rendezvényt tartottunk.  A tavalyi felolvasó estből hagyományt teremtve arra emlékeztünk, hogy iskolánkat, a Pápai Református Kollégiumot 1531-ben alapították eleink.

Több mint hatvanan vettek részt felolvasóként a rendezvényen, amely 15 órától 23:01 percig tartott hivatalosan, az utolsó felolvasás pedig már a ráadás "esti mese" volt. A felolvasók többsége iskolánk tanulója volt, de öregdiákjaink közül is eljöttek: Dabóczy Mihály, Szücs András és ifj. Varga-Umbrich Károly. A tanári kar is képviseltette magát: Adorján Zoltán, Budai Gabriella, Grigely Csaba, Kernyáné Návai Anita, Mayerné Pátkai Tünde, Tóth Vera Adrienn osztotta meg kedves irodalmi élményét a hallgatósággal. Sajnos Veress Zsuzsa tanárnő betegsége miatt nem tudott eljönni rendezvényünkre, ugyanakkor Bárdoss Zoltán tanár úr, aki tavaly "irodalmi hosszútávfutásunk" kezdeményezője volt, telefonon keresztül, kihangosítva vett részt a felolvasásban.

Samuné Kiss Eleonóra, Varga-Umbrich Györgyi és Varga Ernő a hallgatóságot gyarapította az est folyamán. A Gimnázium és a Teológia között egyre szorosabbá fonódó kapcsolatot is jelezte, hogy több teológus is megtisztelte jelenlétével programunkat, Tóth Cseperke és Kacsora Szabolcs István pedig "lectori" szolgálatot is végeztek. Igen megtisztelő volt, hogy a Jókai Kör tagságából is elfogadták néhányan meghívásunkat, és a vezetőség tagjai közül Bakody Lászlóné és Csukárdi Tibor pedig felolvasóként is közreműködött irodalmat népszerűsítő alkalmunkon. Megkülönböztetett köszönetünket fejezzük ki Nekik.
 
Voltak olyan diákok, akik  távollétük dacára is szerepelni kívántak a rendezvényen, s előre felvették "műsorukat", és arra is volt példa, hogy a nézők soraiban helyet foglalókra ragadt át a felolvasás öröme, s kedvük kerekedett előadni egy-egy verset.
 
Irodalmi hosszútávfutásunk - ahogy a Naplóban nevezték - nem volt teltházas, de egy-két tucat diák szinte mindig jelen volt, ezért bátran mondhatjuk, hogy tartalmas és sikeres alternatív programot kínáltunk az ifjúság számára.
 
Az elhangzó irodalmi alkotások nagyon változatosak voltak mind témájukban, mind stílusukban. Összességében könnyedebb hangvételű volt az idei felolvasás a tavalyinál.

A felolvasásra jelentkezés hajrájában sok diák kérdezte, hogy milyen művet olvassanak. Erre rendszerint azt feleltem, hogy olyan szöveget válasszanak, amely eléri az irodalmi igényesség színvonalát. Ennek értelmezéséhez most egy klasszikus és egy modern nézetet idézek: Az előbbi megfogalmazója, Sík Sándor Az olvasás művészete című esztétikai tanulmányában kifejtette, hogy „az irodalom olyan nyelvi művek összessége, amelyekben esztétikum van”. Az irodalomi művek elolvasása után „nemcsak azt érzem, hogy okosabb lettem tőle, hanem hogy valamiképpen több ember lettem. Nemcsak helyeslem, amit mond, hanem tetszik, nemcsak imponál, hanem vonz, nemcsak az eszemet, hanem valahogyan egész ember-mivoltomat” gazdagítja. A mai véleményt Onagy Zoltán szavaival érzékeltetem: „irodalom az, amit kedvem van elolvasni. Az összes többi nem irodalom, ha valaki engem kérdez.”

Ennek kapcsán osztom meg örömteli tapasztalatomat: diákjaink nagyobb részt Sík Sándor esztétikájával értenek egyet.
 
Hogy próbára tegyem a hallgatóságot, a felolvasás megnyitóján néhány lelkes nyolcadikos és tizedikes diák  előadta Tandori fenti sakkversét, amely máig meghökkenést, zavarodottságot vált ki, pedig majd negyvenéves költemény, és már régen irodalmi kánonunk részét képezi a posztmodern irodalom számos egyéb, szokatlan alkotásával együtt. Ez volt személyes, provokatív válaszom a gyerekek korábban említett mit is olvassunk kérdésére. Mindazonáltal szeretnék még néhány szót hozzáfűzni jelen cikk elején bemutatott Tandori-alkotáshoz (vershez?) :
 
Most már a felszínen érti bizonyára mindenki a művet: a költemény sakklépésekből áll, azt is tudjuk ráadásul, hogy hova léptek a figurák. Mi lépéseik művészi jelentése?
Több jelentéssíkon értelmezhető a mű: Ha a társadalmi létre vonatkoztatjuk, akkor a 19. század érdekegyesítének, a polgári társadalom kialakulásának példázata, hiszen a ló a nemesség, a gyalog pedig a parasztság (jobbágyság) metaforája lehet. Más interpretáció szerint a férfi-nő viszonyt ismerhetjük fel benne
Mindkét értelmezés alapja az – Odorics Ferenc szavaival élve – , hogy „szóljon bármiről is egy irodalmi szöveg, az olvasó (ember) óhatatlanul antropomorf módon jár el: a nem-emberi attribútumokkal rendelkező létezőket emberi attribútomokkal látja el.”
Persze az értelmezés is nagymértékben önkényes és egyéni. Maga is közel áll az irodalmi alkotásoz, mert „a műelemzés az a tükör, amelyben a tükörnek felfogható irodalmi alkotás tükröződik.” (Sturm László, Vadai István)
           
Köszönöm minden résztvevőnek, hogy eljött. Bízom benne, hogy tartalmas és élvezetes délutánt, estét tölthettünk együtt. Köszönöm Grigely Csaba és Molnár Csaba tanár úrnak, valamint a diákoknak, hogy segítettek a program megszervezésében. Köszönjük az iskola  vezetőségének a támogatást, a konviktus munkatársainak a jó falatokat.
 
Programunkról beszámolt a Veszprém megyei Napló és városunk információs honlapja, a papa-ma.hu is, sőt a városi tv hírműsorában is szerepeltünk.
 
Remélem, hogy jövőre a Legalább 482 perc irodalom című rendezvényen találkozhatunk.

 

Aki pedig végigolvasta mindezt, megérdemli, hogy megnézegesse a fotógalériát.:)

 

Adorján Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr774309209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása