James Ivory életpályája sok momentumában hasonlít Fosterére, így nem véletlen lett kedvenc írója és dolgozta fel sok regényét filmben. Így aztán egyértelműen adótott, hogy Foster regényéből emeljek ki két részletet. A film november 18-án 18.20-tól kerül vetítésre a Fiúinternátus Pinceklubjában. Hossza 117 perc, feliratos.

Az olvasó most nyilván azt gondolja: "Lucy szereti a fiatal Emersont". De az olvasó Lucy helyében már nem találná ezt nyilvánvalónak. Könnyű dolog beszámolni az életről, de annál nehezebb megélni, s bizony örömmel fogadjuk, ha személyes vágyainkat az idegesség vagy más hasonló jelszó leple alá söpörhetjük. Ő Cecilt szerette, George idegesítette; magyarázza hát el a kedves olvasó neki, hogy a kifejezéseknek helyet kéne cserélniük.
…
Lucy csak zenélés után látta tisztán saját vágyait. Nem igazán kötötte le sem a lelkész éleslátása, sem pedig az Alan kisasszonyok sokatmondó csacsogása. A beszélgetés fárasztotta; ő valami jelentősre vágyott, s meggyőződése volt, hogy meg is kapta volna a villamos szélfútta peronján.
De nem tehette meg. Nem számított nőiesnek. Miért? Miért nőietlen az összes nagyszerű dolog? Charlotte egyszer elmagyarázta neki az okot. Nem azért volt, mert a nők alacsonyabb rendűek a férfiaknál; egyszerűen csak mások. Az ő küldetésük az, hogy másokat inspiráljanak nagy cselekedetekre, s nem, hogy ők maguk tegyék azt. Közvetve, taktikusan és feddhetetlen jellemmel, egy nő is sokat elérhet. De ha ő maga indul harcba, előbb megbírálják, aztán megvetik, s végül átnéznek rajta. Versek is születtek már ennek bizonyítására.

További információk a filmről magyarul és angolul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.