2010.11.30. 15:48
Szomjas György: Roncsfilm (1989)
Parti Nagy Lajos Kis brutáliák című írásában is Szomjas György lepusztult proletárvilága tárul fel, így az eheti idézet tőle származik. A film december 2-án 18.20-tól kerül vetítésre a Fiúinternátus Pinceklubjában. Hossza 90 perc, magyar nyelvű.
Első feleségnek ott volt a Hédi, ezt ennek a fönti asszonynak is bevallottam. Nem volt szép, olyan kemény nevetése volt, mint az amalgám. És hozzá a térdig érő, rigófekete haja. Bitang és erős, mint a mozdonyok, ha azt csak kicsit megmozgatta, úgy suhogott, mint ötven telén a bőrkabátom. Konyhalány volt a Serneválnál, kalanderes főzőedénymosogató. Annak aztán nem kellett az asszonyszatyor, vagy a mindenféle titokzseb a kabát alá. Az csak ebben a hajában hozott haza minden szajrét, a különféle illatokat. Eleinte megálltunk összeborulva a konyhaasztal fölött, nem beszéltünk, nem terítettünk kettőre. Csak belefúrtam, a fejem a nyaka gödrébe és vacsoráztam. Neki ott volt a kislábos, benn a hajában.
Jószerivel ez hiányzik egyedül, a csiklándó, császárhúsos melege. Később lett 
egy babája, rendőr foglalkozású. Hát jó, mert én vertem. Mármint ha az ütlegelés verés. Hát verés, mondja meg őszintén, aranyos, magának az odasózás verés, ezt megkérdeztem attól az odafönti asszonytól is, persze, hiába, csak hallgatott, nézett el Záhony felé. Húsz év elmúltával azt mondta egyszer ez a Hédi, hogy játsszunk gólyást. Mi az anyádvalagát gólyást? Nőjön csőröm? Egyek békát? Álljak tán féllábra, he? Nem, azt mondja tiszta libabőrösen, nem, hanem költözz el! És már nyomult is be neki az a privátim rendőre a nyitott kézifegyverrel. Szóval vele dobatott ki. Oké, oké, adják rátok sírva a fehér inget! És lakkbőrönd és távozás.
egy babája, rendőr foglalkozású. Hát jó, mert én vertem. Mármint ha az ütlegelés verés. Hát verés, mondja meg őszintén, aranyos, magának az odasózás verés, ezt megkérdeztem attól az odafönti asszonytól is, persze, hiába, csak hallgatott, nézett el Záhony felé. Húsz év elmúltával azt mondta egyszer ez a Hédi, hogy játsszunk gólyást. Mi az anyádvalagát gólyást? Nőjön csőröm? Egyek békát? Álljak tán féllábra, he? Nem, azt mondja tiszta libabőrösen, nem, hanem költözz el! És már nyomult is be neki az a privátim rendőre a nyitott kézifegyverrel. Szóval vele dobatott ki. Oké, oké, adják rátok sírva a fehér inget! És lakkbőrönd és távozás.Jártam ágyra, munkásszállóra, mikor hogy. Ez a szoba-konyha egy öregasszonytól maradt, aki ágyban dohányzott, pontosan, mint az újsághírek. Csak jól vigyázzon a lépcsőre, volt itt már agyalapi törés is.
Szóval, hogy a Hédi. Meg a gólyás törzsőrmestere. De sokat álmodok vele, hogy mint a gyöngyverejték, fut a Szabó Ervin Könyvtár előtt. Legnagyobrészt nadrágszoknyákat hordott, ugye, a meneküléséhez. Hogy veszekedés esetén könnyebben ki tudjon lépni az ablakon. Sokat voltunk kiborulva, az igaz. Azt mondta mindig, hogy pisztrángmérgezésben akarna meghalni, egy gyors, ezüst halálban, mikor csobognak a hegyi patakok, és harapni lehet a fenyőfát. Volt ilyen nagy fényképünk a falra ragasztva, nyilván ettől jött neki. Ha már muszáj meghalni, legalább nem a vasalótól. Mert egyszer belevasaltam szegénynek az arcába, ami nem volt szép. Legalább ne az arcra menjél, ezt kiabálta sokszor. Nem volt szép. Régen volt, talán igaz se volt.
Megmondom, az is sokat jut eszembe, hogy fejhús. Olyanformán, hogy ez a fejhús egy piros pilótasapka, amivel fogom és elröpülök. Meg például a lólángolt. Nem vette még észre, hogy a szavakon úgyszólván el lehet gondolkodni? Na, nézheti most már, amennyit az elemlámpa enged, megláthatja, milyen egy Práter utcai cseppkőbarlang. Bányám, testmozgásom és vágóhidam. Ott van a szén a vastag, pirosszar szennyvíz alatt, az endéká brikett, mint a borostyán. Baltával lapátolok, ennyi a különbség, meg talán a szag.
De tisztább, mint a fönti levegő, úgy higgye el. Nem mintha túl sokat témáznák az egészségen. Beszívom, és megvan, akármilyen. A jéghús viszont szép, megigézi az embert. Voltam hűtőkocsikísérő, tapasztalatból tudom. Jól elszórakoztunk ottan, be-bezártuk egymást kicseszésből. Egyszer pont engem. Dörömböltem, nevettünk. Nem erisztetek ki? Na jól van, várjatok csak. Volt nálam egy Népszabadság, gyufa, meggyújtottam, melegedtem a sertések között. Lángot fogott a faggyas sapkám, meg a kötény, hánytam le, de későn, úgyhogy majdnem komoly baj lett, de csak kidobtak. Ha mondjuk Népsportot veszek reggel, semmi baj sincs. Így meg kidobtak. Ne üljön le, mert elalszik, aztán megfagy, fogja inkább a lámpát! Most pont olyanok vagyunk mint az Ammundsen, mi?
Szólj hozzá!
Címkék: filmklub
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr182486222
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.