A jubileumi év központi rendezvényeinek sorában Tapolcafőn adott hálát Egyházmegyénk közössége, hogy 4 évszázadon át megáldott bennünket az Egyház Ura. De nem csupán hálaadás volt, hanem előre is tekintettünk és kértük Urunkat, őrizzen és áldjon meg bennünket a továbbiakban is.

1612. június 20-án, Körmenden megalakult a Dunántúli Egyházkerület és pár hétre rá megszerveződött a Pápai Egyházmegye, mint első egyházmegye a Dunántúlon. Hatalmas területről van szó- Soprontól Öcsig-, amit nem könnyű áttekinteni. Ezért volt fontos, hogy Lentulai Attila esperes az ünnepi igehirdetésében hangsúlyozta: „ A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.”

Ahogy Pál apostol tanításából kicsendül, a drága kincs törékeny cserépedényben van, de a mi dunántúli népünk hűséggel megőrizte azt. Tanúság erre, hogy most itt vagyunk, és együtt vagyunk. Tartást kapott a hitünk és hisszük, az utánunk jövő nemzedék is hitével és szolgálataival öregbíti ezt az örökséget.

Az istentiszteletet követően ünnepi közgyűlésre került sor, ahol Steinbach József püspök és Dr. Huszár Pál egyházkerületi főgondnok levelét hallgattuk meg. A köszöntés felhívta a figyelmünket, hogy az elmúlt 400 esztendő sok tanulsággal bírt és a hitünkben ne lankadjunk.

Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget Köntös László egyházkerületi lelkészi főjegyző, Szakál Péter az Őrségi Egyházmegye esperese, Kuti Géza a Veszprémi Egyházmegye esperese, Szabó András a Pozsonyi Egyházmegye esperese, Polgárdi Sándor a Pápai Evangélikus Egyházmegye esperese, Mátyás Lajos nyugalmazott esperes, Dr. Kovács Zoltán és Pálffy István országgyűlési képviselők, Dr. Áldozó Tamás Pápa Város polgármestere. Valamint a népes gyülekezet az egyházmegye szinte minden közösségéből lelkipásztoraik vezetésével. 

Albert András tartott egy előadást, Gróf Bethlen Miklós a Dunántúli protestánsok politikai védelmében betöltött szerepéről 1671-1681-ig. 

Szabó András esperes úr köszöntőjében felelevenítette a küzdelmeket és hálákat adott, hogy a Duna mindkét partján kihajtott az Ige gyökere.

Polgárdi Sándor evangélikus esperes arról beszélt köszöntőjében, hogy egyház ott van, ahol az Ige szól és a Sákramentumokat helyesen szolgáltatják ki. Négy évszázad múltja arról beszél, hogy ez nálunk így történt. Kéri az Urat, hogy őrizzük ezt a drága örökséget.

Dr. Kovács Zoltán kiemelte, hogy nem is akármilyen 400 évet tudhatunk magunk mögött. Hisz az Egyházmegye területén Gimnázium, Teológia működött és működik, országos hírű a Református  Gyűjtemény és a Könyvtár, a Kollégium évszázadokon át ontotta a tudós és tiszteletes hallgatókat Nemzetünk javára.

Dr. Áldozó Tamás a folyamatos megújulásról és mindig újat adó hitről beszélt, amit a gyülekezetek minden istentiszteleten át és megélnek. Gyülekezeteink a történelem során minden nagy világégés után újra éledtek, templomaikat rendben tartották, ahol nem csak a szigorúan vett istentiszteleti alkalmak, hanem a kultúra és a korszerű oktatás is megjelent.

Nagy Lajos tapolcafői gondnok családi őseiről emlékezve határozottan arról beszélt, hogy büszkén hordozza reformátusságát és szolgálja az Urat s erre kér mindenkit az Egyházmegye területén.

A jubileumi közgyűlésen a cikk írója olvasta fel azt a dokumentumot, amit, mint egy üzenetet a jövőnek a templom falában elhelyeztünk. S általános közderültséget okozva, szeretettel meghívott mindenkit az 500 éves jubileumra, hogy együtt újra olvashassuk azt…

Délután Mátyás Lajos nyugalmazott esperes úr gyönyörűséges kiállítását nyitotta meg Köntös László főjegyző úr, ahol megjelent előttünk Dunántúl valamennyi – 351 – temploma akvarell képeken. Soha nem lehetett még együtt látni ezt a hatalmas munkát. Hálás a tapolcafői közösség, hogy ebben a templomban állíthattuk ki először együtt valamennyi műalkotást.

A Református Gyűjtemények anyagából is láthattunk egy sok szeretettel összeállított anyagot, ami kedvet csinálhat sokaknak, hogy a pápai kiállítást meglátogassák.

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolájának diákjai verset mondtak és énekeltek, Kincses László előadó pedig verssel köszöntött mindenkit. Két kicsi hittanos leányka vereslése csalt mosolyt a hallgatóság arcára, majd Parola Csaba és Varga Ernő adta elő a Jubileumra komponált variációkat a 90.Zsoltárra és a 465.dicséretre, orgonán és szaxofonon.

Este Varnus Xavér és a Talamba együttes adott egy 2 ¼ órás koncertet. Az est fővédnöke Steinbach József püspök volt, aki szeretettel köszöntötte az ünneplő közösséget és Isten áldását kérte a Pápai Református Egyházmegye életére.

Hálás szívvel mondunk köszönetet Urunknak, hogy hűsége és áldása velünk volt évszázadokon át és dicsőítjük áldott jelenlétéért!

Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!

A cikket a refdunantul.hu oldalról vettük át, amelyen gazdag képgalériát is találnak az érdeklődők. Ünnepi eseményünkről részletesen beszámolt a papa-ma.hu városi internetes hírforrásunk és  a Veszprém megyei Napló.

A szerző Apostol Pál, a Tapolcafői Református Egyházközség lelkipásztora, Fiú Internátus nevelője.

A fényképeket Adorján Zoltán készítette.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.