„Soviel du brauchst”  „amennyire szükséged van” –ezt a mottót láttuk mindenütt Hamburgban, zászlókon, plakátokon, sálakon, pólókon. A 34. német evangélikus találkozó  jelmondata  Mózes könyvéből, a pusztai vándorlás manna történetéből való, amikor a zsidó nép eledelül a pusztában a mannát kapta az Úristentől, de csak annyit, amennyire szükségük volt. Aki többet szedett, annak az másnapra megromlott.

Mennyire van szükségünk? Pénzből, anyagi  javakból, időből, szeretetből, ételből, italból, tiszta levegőből, termőföldből, adósságból. Május elseje és 5-e között e kérdéseken gondolkodhattak a Kirchentag sok tízezres látogatói a legkülönfélébb rendezvényeken Hamburgban.

Iskolánkból 16 diák 2 tanárral  vett részt ezen az immár több mint 60 éve minden második évben  megrendezett nagyszabású találkozón. A budapesti Lónyai református gimnázium diákjaival közösen béreltünk buszt az utazáshoz. A szállásunk egyszerű, de kényelmes volt: egy iskolában, tanteremben, laticelen, hálózsákkal, reggelivel. A napot a kijelölt bibliai szöveggel indítottuk, amit a külföldiek számára könnyített német nyelven  is előre letölthettünk, majd  mindenki kiválasztott magának a tengernyi program közül valami számára befogadhatót és érdekeset, és nyakunkba vettük a várost. A közlekedés ingyenes volt, és az is egy fontos feladatnak számított, hogy megtaláljuk a kiszemelt helyszínt. Ez hol sikerült, hol nem, de ha nem, akkor az sem volt baj, ha  egy másik helyszínen landoltunk. Főleg a zenei programok érdekelték a diákságot, a nyelvi nehézségek itt nem akadályozták a megértést, de hallgattunk istentiszteletet is a vásárcsarnok egyik nagy terme előtt a földön ülve, mert már beférni nem lehetett, belehallgattunk különböző fórumokba, és esténként a napot a városháza előtti téren az esti áldással fejeztük be, amelynek meghitt hangulata sokunk számára felejthetetlen élmény marad.

 Egyik délelőtt átbuszoztunk a közeli  Lübeckbe, ahol Thomas Mann szülőházát és Günther Grass, ma is élő író házát néztük meg, aztán Travemündénél ragyogó napsütésben a tengerben gyönyörködtünk.

Vasárnap, a záróistentiszteleten 130 ezer emberrel közösségben, úrvacsorával élhettük át azt a különleges, nem mindennapi hitélmélnyt, amit csak az ilyen hatalmas tömegben tapasztalhat meg az ember, és ami akár meghatározó is lehet hitbéli fejlődése  számára. Köszönet mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra!

Néhány vélemény az utazóktól:

„Az esti áhítatok gyönyörűek voltak, …az énekek, a hangulat,…úgy éreztük magunkat, mint egy nagy család.”

„Már másodszor veszek részt a Kirchentag rendezvényén. A drezdai is nagyon tetszett. …..ezt is nagyon élveztem.”

„ A hamburgi Kirchentag volt az első nagy keresztény alkalom, amin részt vettem. Habár még” kereső” ember vagyok, számomra is élvezetes volt, sok szép emlékkel gazdagodtam.”

„ Életem egyik legnagyobb élménye volt a hamburgi Kirchentag! Fantasztikusan éreztem magam! A programok is nagyon jók voltak. Legjobban egy gospel-koncert tetszett! A közösségünk is jó volt, pár új embert ismerhettem meg, akikkel még nem nagyon találkoztam az iskolában.”

„ …nemcsakegy gyönyörű várost fedezhettem fel, hanem a szókincsemet is bővíthettem, illetve nagyobb bátorságre tettem szert a szóbeli nyelvhasználatban. A Kirchentag rávilágított arra, hogy mindenkinek annyi legyen a birtokában, amennyire szüksége van. Az esti gyertyás záróáldások közelebb hozták egymáshoz a különböző országból érkezett keresztényeket.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.