Szüleim gyermekeként 8.-ként jöttem világra, a Mamré tölgyese melletti Betlehemben. Ősi föld ez. Szent föld ez. Itt született és hosszú vándolásai után itt temették el Ábrahámot.

Már kisgyermekként is bele csodálkoztam ebbe az ősi múltba. Apám Isai a magamódján Istenre ember volt, bátyáim részt vettek Saul király hadjárataiban. Eleinte engem a legkisebbet sehova nem engedett apánk, de egy alkalommal mégis nekem kellett a sajtot és a kenyeret a katonai táborba elvinni. Olyant hallottam és tapasztaltam ott amitől minden józan érzésű embernek égnek állt a haja. Egy filiszteus húshegy - Góliát - nemcsak Istenz szidta - ezt már megszoktunk a környező pogány népektől -, hanem a népünket is gyalázta, de olyan hipnotikus erővel, hogy a táborunk ledermedt. Sem a közkatona, sem a híres nagy termetű király nem mert kiállni párbajba. S ekkor jöttem én. Amikor bátyáim megtudták, hogy mi a szándékom őrültnek néztek. Majd mikor megértették, hogy komolyan gondolom a király elé vittek. Saul először csak üveges szemmel nézett, majd mikor megértette a szándékomat rám adta harci vértjét. Elképzelhetitek, hogy néztem ki benne, Egy átlaon feletti ember páncélzeta egy fiatal fiún. Sehogy nem illet össze a kettő. S ekkor azt mondtam: - Ha az Úr akarja akkor győzök páncél és katd nélkül, hisz kardja nem lehet másnak, csak a királynak és a katonának, én pedig se király, se katona nem vagyok. Hanem csak egy betlehemi pásztor. Parityám van, botom, nyitott szívemaz Úrhoz és bátorságom. Nem hangoskodom, hanem imádkozom.
Közben rossz volt hallani Góliát gyalázkodását. A félelemtől csak úgy reszketett az egész tábor, aztán néhány perc múlva kikerekedett szemmel figyeltek engem, ahogy elindultam a patak partján néha lehajolva egy - egy kavicsot felvéve a csata térre. Hátam megett egy megfélemlített tábor a királyával együtt, előttem a pogányságtól felfuvalkodott filiszteus tábor, a szívememben pedig az Úr nyugalma.

És is kaptam a gyalázkodásból, de nem szóltam rá semmit. Arra gondoltam, csak az kiabál aki fél, én pedig nem féltem. Hanem a parityámmal egyetlen egy kavicsot pontosan kilőttem és Góliát homloka beszakadt. Ez a találat olyan váratlanul érte őt, hogy összeesett. Ode futva a saját pallósával fejeztem le. A kard hegyére tűzve a borzasztó fejet, a két tábor megindult. A filiszteusok menekültek, a héberek támadtak. Mintha az ővék lett volna a győzelem, de úgy higgyétek semmit nem tettek érte, én ott álltam a csata mezőn kezemben Góliát kardja rajta a fejjel, s bennem egy gondolat vagy egy kérdés motoszkált: - Így kell megmenteni egy népet?
A nagy kavarodásban senki nem foglalkozott velem. Így haza mentem, és vissza mentem a nyájamhoz a pusztába. Azokban a napokban másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy akár ott is maradhattam volna. De láttam egy szarvast inni a forrásból, s rádöbbent a lelkem arra, hogy az Úr megvédi az ővéit.

Egy hosszabb idő eltelte után loholva jött egy szolga: - Gyere haza Dávid! Itt a próféta Sámuel és mindenáron téged akar látni!
Belépve a sátorba ott láttam apámat, a bátyáimat és az öreg Sámuel prófétát. Nagy körben ültek a tűzkörül. Én egész kipirultam a sietségtől, s hirtelen nem sok mindent láttam a félhomályban, de érezni annál többet éreztem: - Királlyá kenlek téged Izráel fölé, őrizd népemet, vigyázd e hitet, szentül élj! - s valami elképesztő illatú olajjal bekenyte Sámuel a fejem. Ezután leültünk a tábortűz köré, s a próféte elmesélte, hogy Isten parancsára tette amit tett. 
- Saul elveszette a józan eszét, de Isten gondoskodik a népéről, hogy legyen vezetője. Égi bölcsesség mutatta meg neki az utat, s az érzékeire bízta, hogy jól döntös. Nini! Hát téged ismerlek! Te győzted le Góliátot! Rólad beszél mindenki, aki a csatában volt. Szeretni fognak. De csitt! A király mind erről semmit nem tudhat, beteg. Neked az a dolgod, hogy gyógyítsd zsoltárokkal, hárfa zenével. Megnyugtató lényeddel. Van ám neki egy fia, úgy hívják Jonathán, biztos jó barátok lesztek. 
Amit a próféta mondott be is igazolódott. Nekem még soha nem volt ilyen barátom, aki megértette, mit keresek a királyi palotában, nem akart felettem uralkodni, egyszerű baráti szerettel közelített hozzám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.