Horváth Adrián tanár úr a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakgimnáziumának énektanára az utóbbi hónapokban gyakran szerepelt a helyi média különböző híradásaiban.

November végén vehette át ünnepélyes keretek között Veszprém megye Príma Díját. Pápa Város Fúvószenekarának dirigenseként nagy sikert aratott ismételten a már hagyományosan megrendezett újévi Gálaműsorral, amelyet további két teltházas előadás is követett.

• Ezúttal pápai elköteleződéseiről faggatom. Mit jelent a Tanár Úr számára Pápa, milyen kötődései alakultak ki a Pápai Kollégiummal?

2008-óta vagyok jelen Pápa zenei életében, ekkor kértek fel Pápa Város Fúvószenekarának vezetésére. Pápa számomra mindig egy kis ékszerdoboz volt – amit sokszor csak azok vesznek észre, akik máshonnan kerülnek a városba. A pápaiak gyorsan befogadtak és úgy gondolom, szeretnek is. A Pápai Kollégiummal először fiam révén találkoztam. A Kollégium Gimnáziumába írattuk be. A következő évben már én is az intézmény falain belül találtam magam, mint énektanár, köszönhetően ez Kovács Péter igazgató úrnak.

Ekkor fedeztem fel igazán, hogy a Kollégium és a Gimnázium nem ugyanaz az intézmény és, hogy a Kollégium mekkora szellemi örökségnek ad otthont. Kerpel Péter kollégám és a Református Gyűjtemények olyan szellemi, kulturális múltat tártak fel, hogy szinte adott volt, hogy a már Kerpel Péter által megjelentetett Gáty Zoltán történetét kiegészítve, pontosítva egy korrekt életrajzot jelentethessek meg.

• A Művelődéstörténeti Társaság elnökeként hogy látja iskolája helyét a város kulturális életében?

A mai korban, amikor az én generációm számára értékkel bíró dolgok kezdik elveszteni a többségi társadalom megbecsülését, igen fontos – de nehéz – szerep jut az iskoláknak. (Nem nevezném ezt értékválságnak, csak egyszerűen változásnak). Szükséges, hogy az iskolák terepet biztosítsanak a gyerekek művészi önmegvalósításának. Ennek az elvárásnak a Református Kollégium példamutatóan igyekszik megfelelni. A „refis” néptáncosok, de ma már a színpadi táncosok is elmaradhatatlan szereplői a város rendezvényeinek. A képzőművész oktatással pedig elérjük, hogy Pápán újra nagyobb figyelem érje a helyi grafikusokat, festőket. Talán még a mi életünkben megérhetjük, hogy a város intézményeiben számos pápai vagy pápai kötődésű képzőművész alkotásában gyönyörködhessünk. A refis diákok szerencsére megtalálhatóak a zenei életben is, úgy a zeneiskolában, ahogy a város számos zenekarában.

De ha nem csak a művészpalántákra gondolok, hiszen nagyon sok helyen, folyóiratban vagy egyetemi pályázaton bukkanhatunk refis diák írására. A Gimnázium szellemi örökségét és tanárainak szakértelmét, elhivatottságát ismerve nem is meglepő, hogy a diákok milyen átfogóan, kreatívan és irodalmi érzékkel teszik mindezt.

És talán a legfontosabb azon tanárok szerepe, akik munkájukkal magánemberként is képviselik a gimnáziumot Pápa város kulturális életében. A művésztanárok kiállításai, a tánctanárok előadásai mind-mind olyan kulturális csemege, amely méltán képviseli a Református Gimnázium szellemi örökségét.

• Több könyve is megjelent, az egyik Pápa Város Fúvószenekarának történetét, a másik a Kollégium egykori énektanárának, a zeneszerző, Gáty Zoltánnak a munkásságát mutatja be. Hogyan látja ezeknek tükrében a város, illetve a kollégium jelenlegi zenei életét, kulturális kapcsolatát?

A kérdés ketté bontható, attól függ, hogyan vizsgáljuk. Az iskolában tanuló gyermekek közül számosan részt vesznek a város zenei életében. Ez hasznos számukra és az iskola számára is, de az érdem a zeneiskoláké, zenetanároké. A másik kérdés: Hogyan jelenik meg a Református Gimnázium a város zenei életében?

A Refi és a zene mostanában egy érdekes kérdés. Amíg a gimnáziumi művészoktatás külön óraszámot biztosít a művészpalántáknak, addig az énekóra hetente egyszer van. A zenei tehetséggel megáldott gyermekek a zeneiskola keretein belül megkaphatnak mindent, amire szükségük van. Akkor milyen feladatai lehetnek egy gimnáziumnak?

Érdemes a gondolkodást a XIX-XX század fordulóján kezdeni. A városban sehol sem lehetett zenét tanulni csak a középiskolákban. A Református Kollégium külön órákat biztosított a hangszeroktatásra, énektanulásra. Volt az iskolának zenekara és énekkara is. Utóbbiból kettő is. A városban, ha valaki zenét szeretett volna hallgatni, akkor kénytelen volt koncertre járni, ahol a gimnázium zenekara, énekkarai vagy szólistái szórakoztathatták őket.

A mai valóság ellenben gyökeresen eltér a 100 évvel ezelőttitől. Ma már „zene folyik a csapból is”, nem kell koncertekre járni. A gyermekek a zeneiskolában kapják a képzésüket, ezért zenei kötődésük ott alakul ki. Ezért a legnagyobb kihívást – számomra is – az okozza, hogy minél erősebb legyen az a kapocs, amivel a gyermekeket össze lehet kapcsolni a Refivel.

Szerencsére vannak jó kezdeményezések, így az énekkar és az iskolai zenekar is egyre népszerűbb. Ezen az úton kell tovább haladni.

• Több refis tagja is van a városi fúvós zenekarnak, a közös munkának milyen hatása van az intézmény jövőjére nézve?

A fúvószenekarba járó tanulók már megtapasztalhatták, hogy milyen egy jó közösségben EGYÜTT zenélni. Az iskolai zenekarban is azt a magot képviselik, akik segítik a munkát és motiválják a többieket. Ez egy oda-vissza ható kapcsolat, ami a személyes élmények megosztásával segíti a tanulókat felfedezni a művészi világot. És nem elhanyagolható kérdés, hogy az általuk ösztönzött iskolai tanulók is megtapasztalhatták azt a SIKERÉLMÉNY-t, amit esetleg órákon még nem élhetett meg, és ha ezek a gyermekek hasznosnak érzik magukat, akkor motiválhatóak lesznek más irányokba is.

• A Reformáció 500 éves évfordulója kapcsán van-e valamilyen zenei terve, milyen műsorral, produkcióvak készül mostanában?

A reformáció 500 éves évfordulója szép alkalom lehetne, hogy az iskolai zenekar és énekkar bemutatkozzon. Ezt nem fogja megkönnyíteni a jelenleg is folyó felújítás, de talán hátráltatni sem. Nagyon szép gesztus lenne, ha ezen a megszólaláson Gáty Zoltán 1922-ben komponált Ima című darabja is megszólalhatna.

Te, ki a magas ég seregeit

A csillagok tömény ezereit,

Állandó törvénnyel igazgatod,

Helyeket, útjukat kimutatod.

Te, ki rendet szabsz az alsó világnak,

Melyen föld és tenger által által nem hágnak,

Ne hagyd, hogy szabad soros teremtésid,

Elrontsák erkölcsi bölcs rendelésid, erkölcsi rendelésid.

Ne hagyd! Ne hagyd!

Ne hagyd, hogy elrontsák erkölcsi rendelésid, erkölcsi rendelésid!

Áld meg oh Úristen e községet,

Tartsd fenn közöttünk az egyezséget.

Tartsd fenn ama mennyei adományt,

Az igaz hitet, s tiszta tudományt

Az igaz hitet s tiszta tudományt, tudományt, tudományt!

Hogy amaz igaz tudomány gyümölcse

Az Úr félelme s a szív jó erkölcse,

Örökség szerént menjen firól fira

E nemzet, e nemzet jövendő maradékira!

Áldd meg e községet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.