Simon Márton tavalyi látogatása után 2015. december 1-én egy újabb volt refis, a mára már elismert költővé lett Babiczky Tibor író-olvasó találkozón vett részt iskolánkban. Tibor 1995 és 1999 között járt ide, és abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a 12. évfolyam számára érettségi tétel idén. A Junior Prima Díjas költő Budapesten él családjával, és onnan érkezett hozzánk aznap reggel.

Horváth Eszter 11. A-s tanuló indítványozta Tibor meghívását. Ötlete meghallgatásra talált. Kernyáné Návai Anita tanárnő segítségével (aki a költő osztályfőnöke volt) sikerült megszervezni ezt a látogatást. Délelőtt többször láthattuk, ahogy vendégünk az iskolában sétál és néhány órát is meglátogat. Az 5. órában a díszteremben egy kedélyes előadást tartott a 12. évfolyamnak és a 11. évfolyam magyar fakultációsainak. Az előadás inkább beszélgetés volt, ugyanis a művész Návai tanárnő és a diákok kérdéseire válaszolt. Többek közt elhangzott,  hogyan lehet verset írni, és hogy mit adott neki a Refi. A válaszok a következők voltak: Nem lehet kényszerből írni, a szavaknak „folynia kell a tollból”. A Refi pedig tartást adott, értékrendet mutatott, rávilágított, hogyan kell különbséget tenni jó és rossz között. Természetesen Refis történetek is felmerültek, például, miként úszott meg Tibor egy bukást matematikából.

Az író felolvasott regényéből és verseiből is. A Refis diákok körében rendkívüli népszerűségre tett szert, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy aznap délutánra minden pápai könyvesboltból elfogytak a Babiczky-kötetek.

Aki nem lehetet ott az előadásom, ajánlom, olvassa el a következő regényrészletet és verset:

Magas tenger (regény):

Mint sírba hulló földgöröngyök kopogása, szikárak a könyv mondatai. Mégsem gépiesen kattogó minimalizmus ez; nagyon is költői. Az eleven, fájdalmasan szép képek ellenpontozzák a baljós hangulatot. Fekete és vörös színben lebeg minden, az ébrenlét és az álom (vagy őrület?) határán, mintha egy azték piramistemplomot vizionálnánk, tetején a pap lüktető emberi szívet emel a magasba. Lüktet a valóságos város is, éli kegyetlen életét, nyomozónk pedig, aki egyben elbeszélő főhősünk, teszi a dolgát: üldözi a bűnösöket, kihallgatja a gyanúsítottakat. De közben minden gondolata, mozdulata merő fájdalom, hiszen a legnagyobb bűnös ő maga – nincs hová menekülnie, és sohasem nyerhet feloldozást. Hogy miért? Ennek a rejtélynek a megfejtése viszont már az olvasóra vár.

 Tavasz váróterem

Öltözik fegyvervasakba                                 

csak innen még kijuss

fejébe mélytányérsapka

masíroz március

                                                          zöld egyenruháján te vagy

                                                          fénylik egy aranygomb

                                                          kerül-e hajadba új szalag

                                                          faágra újra lomb

ha megjön fegyvervasakba

repeszt a március

behorpad a hold sisakja

csak innen még kijuss

                                                        most egy vasárnap délután

                                                        egy kórházkertben

                                                        felettesénnek szalutál

                                                        mit jelentek jelentem

Írta: Porkoláb Vivien Noémi 11/B ; Kakuk Dominika 11/B ; Mórotz Réka Rebeka 11/B ; Szóka Bálint 11/B

Fotó: Adorján Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.