2016. január és áprilisa közt ismét lehetősége volt három diákunknak franciaországi testvériskolánkba látogatni, a chateaubriant-i Lycée Guy Moquet-ban tanulhatott három teljes hónapig Domonkos Anna (10.B), Horváth Eszter (11.A) és Szarka Liliána Fanni (12.M). A következőkben Horváth Eszter beszámolóját olvashatják.

Az idei franciaországi tartózkodás több szempontból is egy rendkívül meghatározó pont volt eddigi refis tanulmányaim alatt. Nemcsak nyelvet és kultúrát, hanem önállóságot, alkalmazkodást, tiszteletet és sok más olyan tulajdonságot tanulhattam, ami ilyenkor velejárója az emberek iránti toleranciaküszöb szélesítésének.
Fogadócsaládom már kilencedikes ott tartózkodásom során megismertem, és nagyon örültem neki, hogy ismét befogadnak. Fogadónővérem, Julie, a tavalyi nyáron látogatott hozzánk egy hétre, ami során én mutattam meg neki Magyarország és a Felvidék nevezetességeit, rajta kívül pedig még három fogadóbátyám volt, és egy egyéves, aranyos unokahúgom, Lilwen,  aki Sébastien bátyám kislánya. A népes családot fogadóapukám, Claude, és fogadóanyukám, Colette tartotta össze. Az iskolán kívül időm nagy részét velük töltöttem, úgyhogy igazán a család tagja lettem, a gazdaságban dolgoztam, hétvégente pedig Bretagne-ban, Normandiában és a Loire mentén kirándultunk.

 Családommal húsvétkor

Az iskola mind oktatási rendszerében, mind felépítésében teljesen más, mint nálunk. Nagy pozitívumot jelentettek számomra a történelem órák, ahol sok tömény anyag és évszámok helyett gondolkodni tanultunk a történelem menetéről, átfogóan, hasonló történelmi helyzetek összehasonlításával beszéltünk egy-egy anyagról, illetve hasonló élményt nyújtottak a spanyol irodalom órák is, ahol rendkívül érdekes dolgokról tanultunk a latin-amerikai, frankofón és spanyol irodalomról a középkortól kezdve, és szegényes (azaz semmilyen) spanyol tudásom ellenére is szervesen részt tudtam venni az órákban.
A többiekkel együtt írtam a dolgozatokat, közösen találtuk ki a projektmunkákat és vettem részt a két órás testneveléseken. A tesi is a kedvenceim közé tartozott, mivel 6-7 órán keresztül ugyanazon sporttal foglalkoztunk, úgyhogy most már elmondhatom magamról, hogy alapszinten tudok kézilabdázni, például.
Egy másik nagy kontrasztot képező dolog volt a hazai és a franciaországi iskola közt a menza. Ott egy és fél óránk van az evésre, és nagyon gazdag, egészséges ételt kapunk, a menza például csak a szezonidény szerinti zöldségeket teszi a tányérunkra. (Az állításomat fogja egy kissé cáfolni a következő kép...)

Az irodalomtanárom, aki a latintanárom is volt egyben, miután felfedezte, hogy szeretem a színházat, kétszer is elvitt! Egy francia íróról, Romain Garyről szólt az a darab, ami a legjobban tetszett a három hónap alatt.
Hétvégente sokszor aludtam a barátaimnál, ezen kívül még Nantes-ba jártam időt tölteni, vásárolni velük. A családommal kirándultam és utaztam a legtöbbet. Nantes közel volt, így ott voltam a legtöbbször, és az az a város, ahol már magam is el tudnék tájékozódni, viszont voltunk még Angersban, ahol a városon kívül egy jó kis hétvégi bolhapiacot is sikerült kifognunk, valamint a Mont-Saint-Michelnél, és mindenféle kisebb falvakban, városokban hozzánk közel.

Nantes-ban a Szépművészeti Múzeumnál

Hazautazásom előestéje egy elég szomorú ünnep volt. Fogadóanyukám a kedvencem készítette vacsorára, és miután sikerült mindent bepakolnom, a személyes ajándékokból kiderült, hogy a családomnak ugyanúgy fogok hiányozni, akárcsak ők nekem. Ha most erre a három hónapra gondolok, nagyon hálás vagyok a Refinek, elsősorban Pitó Katalin tanárnőnek ezért a lehetőségért. Az ő kitartó munkája nélkül nem mehetne ki évente 3-4 diák tanulni, és egy busznyi refis kirándulni ebbe a csodás országba.

Merci beaucoup!

Általam készített gulyás és túrógombóc a családomnak!

Fogadóanyukám szülinapját ünnepelve

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.