Idén nyáron lehetőségünk nyílt néhány felejthetetlen napot töltenünk Londonban, Párizsban és Brugge-ben.

Utazásunk június 25-én kezdődött, amikor kis csapatunk, kiegészülve balassagyarmati, nagykanizsai és hatvani diákokkal elhagyta Pápát, és elindult, hogy felfedezzen három másik országot. A majdnem egy napos buszozást kompenzálta első megállónk, egy kis ékszerdoboz, Brugge.

                A középkori városban egy napot töltöttünk. Az aprócska házak még apróbb ablakain lógó díszes csipkefüggönyök miatt többször is meg kellett állnunk, hiszen mindenki szeretett volna mindent megörökíteni. De nem csak a csipkefüggönyök és a keskeny, csúcsos homlokzatú házak, hanem a templomok és a monumentális építmények (például a városháza) is helyet kaptak programunkban. Aki Brugge-ben jár, nem hagyhatja ki a waffelt és a sült krumplit. Mi sem tudtunk ellenállni a csábító finomságoknak. Szabadidőnkben felfedeztük a romantikus utcácskákat, a hangulatos kávézókat, a középkori városközpontot. 

Bármennyire is megszerettük a belga városkát, tovább kellett mennünk, hiszen ez még csak az első nap volt. Ezért buszra szálltunk, hogy Franciaországban elfoglaljuk az első szállásunkat. Első éjszaka a fáradt csapat egy Formula1 hotelben szállt meg, ahol kipihentük a majdnem egy napos utat és a városnézést.

Másnap korán reggel kompra szálltunk, majd másfél órás út után már Dover fehér sziklái magasodtak fölénk.

Tizenegy óra körül már a második kisvároshoz, Canterburyhez, Anglia egyik zarándokhelyéhez érkeztünk. Az időnk nagy részét itt a Canterbury katedrális feltérképezésével töltöttük. Bent a katedrálisban a szerencsével határos módon meghallgathattuk a katedrális káplánjának óránként tartandó beszédét. A beszéd a békéről, a béke megőrzéséről és Jézus az emberek és a közösség életében betöltött szerepéről szólt. A beszéd végén a hallgatóság együtt szavalta a Miatyánkot, amelyet a refis diákok (köszönhetően angoltanáraiknak) kívülről tudtak.

                A napunk igazán sűrű volt, hiszen miután végigjártuk a világörökség részét képező Canterbury katedrálist (a Szent Ágoston apátsággal és a Szent Márton templommal), még a Leeds kastélyba is benéztünk, sőt el is tévedtünk. De csak az útvesztőben. A kastély teljesen berendezett a korabeli használati tárgyakkal, a kastélypark pedig kifejezetten a sportolni vágyóknak kedvez, hiszen a golf mellett még sok más szabadidős lehetőség (például tenisz) áll az ide látogatók rendelkezésére.

                Ezt követően célba vettük a Leysdownban található Holiday Parkot, hogy elfoglaljuk szállásunkat. A tizenhárom fős pápai csapat két lakókocsit kapott, amely három kétfős hálószobát, egy fürdőt, egy mosdót, kis konyha és nappali részeket tartalmazott. Esténként két szabad program közül választhattunk. Mindösszesen egy utcát kellett sétálni, hogy leérjünk a tengerpartra. Ha nem késő este értünk vissza a szállásra, akkor általában ez volt a legnépszerűbb időtöltés. A másik lehetőség viszont egy közösségi ház volt, ahol a többi lakó tartózkodhatott, beszélgethetett, bingózhatott és (az Eb-re való tekintettel) focit nézhetett.

Másnap reggel fél nyolckor megkezdtük utazásunk fő részét. Megérkeztünk Londonba. Különleges látvány tárult elénk: balról előző piros, emeletes buszok, az óriáskerék a Temze mellett, a hatalmas óratornyok, az apátság, ahol a királyokat koronázzák. Már az első nap rengeteg helyet, történelmi eseményt és személyt ismertünk meg.

                 Az első londoni megállóhelyünk a Buckingham-palota és az őrségváltás volt.

                Miután minden őr elfoglalta a helyét, mi is letelepedtünk egy közeli parkba, ahol megebédeltünk, majd a Westminster-apátság felé vettük az irányt. A III. Henrik által felújított templom leginkább a királykoronázásokról és a királyi esküvőkről híres. Itt koronázták például II. Erzsébetet és itt kelt egybe Vilmos herceg és Katalin hercegnő is. Érthető, hogy a templom ennyire népszerű, hiszen belső pompája, a templom felépítése és akusztikája vonzza az ide látogató turistákat. Az apátság kiválóan felkészült a látogatók fogadására, hiszen az angol nyelvű tájékoztatón kívül a német, francia, magyar és más nyelvű vendégek is anyanyelvükön olvashattak, illetve a magnófelvételes tárlatvezetésnek köszönhetően hallhattak is a Westminster-apátság történetéről és érdekességeiről. Az apátság a királysírokon kívül több író, költő (Chaucer, Browning, Dickens) és zeneszerző (Händel, Purcell) sírhelyét őrzi, de találkoztunk Shakespeare, Milton, Burns és Kipling emlékművével is. Újabb kellemes meglepetés volt számunkra, hogy itt is csatlakozhattunk egy imához, amelyet minden órában megtartanak.

                A napunk vége felé a Trafalgar téren kaptunk szabadidőt, ahol a Nelson admirálist ábrázoló emlékoszlopot és az azt körülvevő oroszlánokat néztük meg. Az oroszlánok érdekessége, hogy évekkel később kerültek a szobor alá és, hogy igazi oroszlánról mintázta a szobrokat a készítő. A mozgalmas napot a London Eye-al tett utazás koronázta meg. Bár a fél órás menetidő alatt szinte végig esett az eső, és a horizont sem volt túl széles, de a Temze és környéke szédületes látványt nyújtott.

A második napot Londonban Madame Tussaud panoptikumával kezdtük. A múzeumban nemcsak a tömeg volt nagy, hanem a mi lelkesedésünk is. Minden szintet végigjártunk, de leginkább az interaktív kiállítások tetszettek a csoportok nagy részének (a 4D-s mozi és a Spirit of London állandó, valamint a Star Wars szezonális kiállítás).

                A következő napirendi pont a British Múzeum volt, ahol főleg az egyiptomi kiállítást néztük meg, de az afrikai és az ázsiai termek is nagy népszerűségnek örvendtek. Sajnos, nem volt túl sok időnk, hiszen akár több napot is el lehetne tölteni ott, de szerencsére a legfontosabb dolgokat és az érdekességeket sikerült végigjárnunk. A múzeumban tett látogatás után az Oxford Streeten fogyaszthattuk el az ötórai teánkat, hangulatos kávéházakban és cukrászdákban.

                Csütörtökön Windsorba utaztunk, s megtekintettük a világ legnagyobb jelenleg is használt kastélyát.(Nem volt könnyű bejutnunk!) Napunkat a Természettudományi Múzeum és Greenwich meglátogatása zárta. Greenwichben nagyszerű kilátás nyílt a Temzére és a City modern épületeire, ebben gyönyörködtünk és persze lefotóztuk a Királyi Obszervatórium óráját és egymást, amint egyik lábbal a nyugati, másikkal a keleti félgömbön állunk.

A legutolsó londoni napunk már nem hasonlíthatott az előzőekhez, hiszen itt már csak a Towert néztük meg, az ott található koronaékszereket, fegyvergyűjteményt, illetve a híres hollókat, melyeket nagy gonddal etetnek és őriznek. (A saját névvel rendelkező madaraknak külön gondozójuk van, az ún. Ravenmaster.) A monda ugyanis úgy tartja, ha a Towerből kirepülnek az ott élő hollók, akkor elpusztul a monarchia, a birodalom, Anglia jóléte odavész.

                Még egy utolsó pillantást vetettünk a Tower Bridge-re, majd elindultunk vissza a kompállomásra, hogy az éjszakát egy másik francia Formula1 hotelben töltsük, a másnapot pedig a fővárosban.

                Mivel az első komp a szemünk láttára ment el, nem értük el világosban Párizst, aminek hihetetlenül örültünk, hiszen a Fények Városa a szemünk előtt öltözött fel éjszakai pompájába.

Párizst a Diadalív felől közelítettük, a Szajnában és a hídjaiban gyönyörködtünk. Az egyik fő nevezetesség, a Notre-Dame volt az útitervünk szerinti első megálló. A templom kívül-belül gyönyörű, nem csoda, hogy rengeteg turista várta, hogy beléphessen a rózsaablakokkal díszített gótikus stílusú katedrálisba. Utunkat megannyi híd keresztezte, amelyek roskadoztak a szerelmesek lakatjaitól. (Sajnos, az egyik híd már nem bírta el ezt a sok lakatot, ezért el kellett távolítani azokat.)

                Az egyik legjobban várt párizsi program (természetesen az Eiffel-torony mellett) a Louvre volt. Sajnos a feszített tempó miatt itt is a vártnál kevesebb idő állt rendelkezésünkre, de a Mona Lisa és a Vénusz azért mindenki fényképezőgépén megtalálható volt.

                Ugyan eleredt az eső és fáradtak voltunk, az utazás utolsó programját, az Eiffel-torony megmászását (többen szó szerint véve) még megtettük. A hosszan kanyargó sorokat és a sok biztonsági ellenőrzést „legyőztük”, a csodás látvány kárpótolt bennünket… Még egy utolsó pillantást vetettünk Párizs szimbólumára, aztán magunk mögött hagytuk ezt a nyolc napot.

                Köszönet a szervezésért Budai Gabriella tanárnőnek!

Erdős Hajnalka

10.C

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.