Horváth Eszter elballagott a Refiből. Nem mindennapi jelenség, hiszen már a bemutatkozása is figyelemre méltó volt. Akkor azt írta, felvidéki, komáromi magyarként azzal a tudatos elhatározással jön Jókai iskolájába, hogy ő is író vagy költő legyen. A legjobb úton halad a célja felé, hiszen már számtalan rangos helyen megjelentek művei. Emellett francia nyelvből bekerült az OKTV országos döntőjébe, az SDG oszlopos tagjaként a közösség egyik központi szereplője volt.

Most újra megkérdezem: miért jöttél a Refibe, mit jelent számodra most az iskola jelszava?

A válasz erre a kérdésre kilencedikben volt a legpatetikusabb és a legidealistább. (Jókai és Petőfi iskolája, francia tanulási lehetőség stb.) Máig sokszor gondolkodom ezen, mivel gyakorlatilag nekem nem kéne itt lennem, ha logikusan végiggondoljuk. Úgyhogy azt hiszem, a Teremtő félig ironizált, félig komolyan gondolta, amikor én ide beiratkoztam.

Istennek, Hazának, Tudománynak?

Ezek mind olyan jelszavak, amik a tizenkilencedik században, amikor Jókai kitalálta őket, még megfoghatóak voltak. Súlyosak, jelentőségteljesek. A polgári értelmiség nagyjából így gondolkodhatott, és szerintem nem rossz öltet ezen értékek és hagyományok alapján újraépíteni a Refit. Jelenleg ezt a három szót finom szurkálásnak érzem a Hőskorra és Jókaiék vagy Csoóriék korszakára emlékezve.

Mit viszel magaddal?

Emberileg sokkal többet tanultam, mintha a tárgyi tudást nézzük. Tényleg más ember lettem a refis éveim alatt. Megtanultam öngyógyítani, együtt élni és értékelni olyan embereket is, akik eltérnek tőlem, tudatosabban vagyok önmagam és körvonalazódott, hogy milyen ember is akarok lenni. Persze ezeket a hétköznapok mozaikjaiból csak most, a végén raktam össze, de mindez így van. Nem tudnám felsorolni pontosan, kiknek köszönhetem mindezt, csak élethelyzetekre emlékszem.
Meg persze ezt az egész írás dolgot magammal viszem. Babiczky Tibor, Kálmán Gábor és Simon Márton írásai mind közel állnak hozzám. Annyira különböző emberek, és mindegyikük más szempontból meghatározó számomra az irodalom területén, mégis, ami egy, hogy vannak (nem is akármilyen!) emlékeik a Refiről.

Hol szeretnél továbbtanulni, miért?

Megjelöltem három szakot, mint jobb esetben mindenki. Az ELTE-n magyart és franciát, illetve a Színművészetin a filmdramaturgot. Az utóbbit azért, mert kreatív, kortárs viszonylatban is kézzelfogható módon szeretnék írással és filmekkel foglalkozni.

Mi volt a legrosszabb élményed a Refiben?

Nincs egy kifejezett rossz élményem, inkább sok olyan dolog, amiket rosszul éltem meg. Az első két évem például elég rossz volt. De ilyenkor a jó élményekre szívesebben emlékszik vissza az ember: arra, hogy két költőt is meghívhattam ide a négy év alatt, a bakonybéli monostorban töltött önkéntes hétvégékre, az SDG-re, ami a saját legrosszabb időszakomban volt a legjobb, a három hónapra, amit Franciaországban töltöttem, és a koleszhétvégék közül is volt legalább kettő, ami jó volt.

Hol jelentek meg verseid a Refiben töltött évek alatt?

Harisnyanyírás etüd – FélOnline

Mákverés idején – Műút

Reváns – Műút

Rituálé – Dűlő2016023 (a Műút Szöveggyár különszáma)

Hétfői pacsuliszag, Dunkelschwarz, L écume des jours – Irodalmi Jelen

Laktózmentes apa – Határvidék

statisztika – Hévíz

Kinek ajánlod a Refit, kinek nem?

• Motivált emberek jöjjenek ide, idealisták, és tenni vágyók. Demotiváltból van elég. Ne azért gyere a Refibe, mert ez van egy köpésre az otthonodtól, hanem mert kifejezetten ide szeretnél jönni. Hidd el, szükségünk van ilyenekre.

                                                                 Az interjút készítette: Mayerné Pátkai Tünde

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.