1. Mit jelent neked a pápai Refi öröksége? (magánemberként+ költőként)

Nehéz kérdés, már csak azért is, mert nem tudom, pontosan milyen örökségre gondolunk. Hogy Jókai, Petőfi, vagy Nagy László szellemi örökösének érzem-e magam? Határozottan nem, nem is mernék ilyesmit kijelenteni. A reformációra gondolunk? Bár reformátusnak vallom magam, nem lettem gyakorló hívője az egyháznak, bár egyetlen erre fordított percet sem bánok az ott töltött négy évből. (Na jó, azért pár szürreálisan hosszúra nyúlt egyházi és/vagy kulturális rendezvényen voltak kellemetlen perceim, csak hogy a mindenkori diákság felé is kikacsintsak.) Ugyanakkor a reformáció irodalmi vonatkozása fontos számomra, sokat is foglalkoztam a magyar irodalom e legkorábbi írásbeli anyagaival, például Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Melius Horhi Péter szövegeivel. Meglepően izgalmas írások. Nem is beszélve az olyan nagyszabású fickókról, mint Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász-teológus, aki Amszterdamból kilenc szekéren szállította a saját költségén kinyomtatott kisméretű Aranyas Biblia néhány ezer példányát haza a háború dúlta Németországon és Lengyelországon keresztül. E néhány ezer kötetnek egyik példányát volt is szerencsém egyszer a kezemben tartani.


    2. Mit a felvidékiség?

Szintén nehéz kérdés. Kamaszkoromban költöztem el felvidékről, azóta itt élek. Nem érzem magam "felvidéki magyarnak", nem köt semmi Szlovákiához, sem Szlovákia magyar lakta területeihez. Nem hiszem, hogy e vonatkozásban kellene bármilyen célokat, szerepeket betöltenem. Ugyanakkor a hely, ahol a gyerekkoromat töltöttem fontos, és máig nagy hatással van rám, de mivel teljesen szlovákok lakta vidékről van szó, a felvidékiség szempontjából ennek szerepe hanyagolható. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy pár szöveg erejéig tudok közvetíteni a szlovákság és a magyarság között, de ezt a kijelentést is hivalkodónak érzem. Szoktam írni szlovákokról, mert éltem közöttük, van róluk pár érdekes történetem és manapság csak törve bár, de beszélem a nyelvüket. Ezt kaptam felvidéktől.

    3. Minek tartod magad: arra a kérdésre, hogy mi vagy te, mit válaszolsz? (költő, újságíró, irodalmár, író - vagy mi a túró)

Egyiknek sem igazán. A költőkről az átlagembereknek zakkant, normális életre képtelen, fura figurák jutnak az eszükbe. Újságírónak, irodalmárnak meg nem merném vallani magam, bár ténykedem e területeken. Ahogy a kérdés zárójeles részében elhangzott: a miatúró vagyok talán leginkább. Esterházy mondta a Mindentudás Egyetemén, azt a kérdést boncolgatva, hogy ki az író, hogy nyilván asztalosnak azt mondjuk, akinek nem okoz gondot asztaloskodni. Író viszont az, akinek gondot okoz írni. Nekem gondot okoz, ez legalább bizakodással tölthet el.


    4. Mire kaptad a Mikszáth -díjat? És ezzel kapcsolatos reflexióid

A Mikszáth - pályázaton elért díjamat egy novellámra kaptam. A kiírás szerint mikszáthi hagyományokat követő szövegeket kellett beadni. A Hideg című pályamunkám egy novella-ciklus darabja, melyben olyan emberekkel foglalkozom, akik úgy egyébként felismerhetően szlovákok. A történetek egy Jasná Horka névre keresztelt, fiktív hegyi faluban játszódnak, ahogy egy jószándékú bírálóm egyszer egy ajánló levélben írta, valószerűtlenül reális történetekkel. Jasná Horka életét a környező történelem összevisszasága határozza meg, miközben Jasná Horka valójában az egészből mintha észre sem venne semmit. Arra törekszem, ha majd készen lesz, olyan anyag legyen a novellaciklusból, melyben történelem és magánélet valamint a közösségi élet alkotnak egy olyan masszát, ami végeredményében átláthatatlan, mégis kerek történetek, anekdoták sokasága alkotja. Nem tudom mikor lesz kész, három éve dolgozom rajta. Ha lenne tíz szabad percem, befejezném.


    5. Kik azok, akiket irigyelsz, hasonlítani akarsz rájuk, szóval példaképfélék...irodalmiak (Dantétól Parti Nagyig+ egyebek emberként)

Sokakat. Irigylem például Balassit, szerintem a selmeciek máig összerezzenek a neve hallatán, mert állandóan botrányokba keveredett. Rimbaud-t, aki mielőtt lelépett Afrikába kereskedőnek, olyan kevés idő alatt, olyan zseniálisakat tudott írni, hogy máig nem vesztett az erejéből. Ez amúgy szerintem Balassira is igaz. Aztán még lehetne sorolni. A kortársak közül talán Parti Nagy Lajost leginkább a költészete miatt.

    6. Csoportok, amikhez tartozol (a Litera pl. ilyen csoport-e, egyáltalán van-e ilyen....nemzedék?)

Nem voltam, nem is vagyok egyetlen csoport tagja sem. A Litera, meg a Könyvesblog nem csoportok, munkahelyek.

    7. Mik a közel -és távoli jövőre az irodalmi terveid?

Jó lenne sokat írni. Befejezni a már említett novellás kötetet, van a fejemben egy regényterv, meg majd idővel összerakni egy verseskötetet is a vállalható szövegekből.


    8. Ajánlj valamit, mit olvassanak diákjaink

Parti Nagy Lajos Grafitnesz című kötetét bűn kihagyni. Amellett szerintem 14-18 között olvasson az ember századvégieket, meg romantikusokat, Byront, Keats-et, Verlaine-t, Rimbaud-t, mert amellett, hogy egy csomó házi feladatnak valót összeírtak, egy sereg olyan dolgot is tettek, ami korántsem vallható unalmasnak. Ez amúgy a legtöbb költőre igaz. (Részletekért tessék Veress Zsuzsához fordulni.) A legközelebbi kortársaim közül ajánlanám barátom Jászberényi Sándor folyóiratokban fellelhető novelláit, különösen az afrikában játszódó darabokat. És akkor még ott vannak a volt refisek, Babiczky Tibor és Simon Márton versei.


Az interjút Kálmán Gáborral Veress Zsuzsa készítette

http://kalmangabor.blog.hu/
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.