Első este felmentünk a várba. Bizony nem akármilyen látványban volt részünk: talán a különös időjárásnak volt köszönhető, hogy az égen a narancs, a kék és a rózsaszín árnyalatai különös összhatást keltettek.
A séta után közös filmnézés következett. A „Ballagás” című magyar filmet vetítettük, amelyben kicsit magunkra ismerhettünk. A történet szereplői érettségi előtt álló fiatalok - a negyedik cések - akárcsak mi. Az osztály fellázad a gimnáziumban uralkodó szabályok ellen. Mi is ezt a tombolós korszakunkat éljük, ezért könnyen átéreztük a problémáikat.

Másnap nem tudtunk kimozdulni, ami nem volt nagy baj, mert bent a házban is feltaláltuk magunkat. Sokat beszélgettünk, és rengeteg dolgot megtudtunk egymásról, amikről eddig sejtelmünk sem volt.
Sőt, olyan témák is szóba kerültek, amiket a bő három év alatt meg se közelítettünk. A komoly és őszinte beszélgetéseket néha-néha megszakította egy újabb mozizás, általában történelmi témájú filmekkel. Akit nem érdekelt ez a fajta kikapcsolódás, az Fábián tanár úrral és feleségével játszhatott vidám játékokat. Az est „fénypontja” minden bizonnyal a pizzaevés volt, ami nálunk már szinte hagyománynak számít a kirándulások alkalmával.

Mindent összevetve szerintem ez egy remek kis kiruccanás volt, amiért köszönettel tartozunk Torma tanár úrnak, minden szervezőnek, és – bármennyire is furcsán hangzik – az időjárásnak is hálásak lehetünk, hiszen ha nem esett volna az eső, akkor lehet, hogy nem ismertük volna meg egymás rejtett érzéseit, értékeit.