Waldinger Ágnes: Vörös iszap

Kopogás nélkül ajtókat kinyitott,
Ablakon betódult, s mit ott talált elsodort.
Mindent vitt, időset, fiatalt,
Gyermeket, anyát, s mi az útjába akadt.
Mindent megfestett, mindenbe behatolt,
Sírokat kihantolt.
Letepert házakat, gyümölcsöst,
Semmi nem maradt, csak a síró görcsök.
A látvány, mintha marslakók lennének,
Vörös iszap, sziréna, mentő, sikoly,
Jajszó, reménytelenség.
És jött, és csak jött, mint kiáradt folyó,
Görgetett mindent, mint mázsás golyó.
Nincs ebből kiút, vége mindennek!
Emberek élete, munkájuk gyümölcse,
Semmivé lett a földeknek termése.
Hidakat szakított, vitt mindent.
Vörösen égetett, vörösen mart,
Lábat és kart.
Segítsünk rajtuk, segíts te is!
Vörös iszap, rémálom, és mindenki segít.
Vörös a ház, vörös a táj.
Nekik ez annyira, de annyira fáj.
Földönfutóvá lettek emberek százai,
Ezt a fájdalmat nem lehet átélni.
Radnóti szavai jutnak az eszembe,
Ezt teszem le most dolgos kezedbe.
"Házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom"
Nincs többé otthonom!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A 9.M osztály az általa szervezett jótékonysági est teljes bevételét - 95 ezer forint és 50 euró - a devecseri Gárdonyi Géza Általános Iskolának fogja eljuttatni azzal az 58 000 Ft-al, mely a Comenius projekt által kezdeményezett adománygyűjtés során gyűlt össze.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr542466936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása