2011.03.15. 18:53
Marc Caro, Jean-Pierre Jeunet: Delicatessen (1991)
Jeunet és Caro bizar atmoszférájú meséjéhez leginkább Ugolinó gróf törtnéte passzol Dante Poklából. A film március 17-én 18.20-tól kerül vetítésre a Fiúinternátus Pinceklubjában. Hossza 99 perc, szinkronizált.
Felemelé a szörnyű lakomátul
száját a bűnös, megtörülve szépen
a fej hajában, melyet rága hátul,
s kezdé: "Óh, hát megint véresre tépjem
a kínt, amely szívemet elszorítja
már rágondolva, nemhogy még beszédben.
De hogyha szavam lészen az a csíra,
mely szégyent hoz ez áruló fejére,
láss beszélve sírni s beszélni sírva.
Nem tom, ki vagy s e kárhozat helyére
miként jöttél; de Flórenc szép vidékén
szülöttnek sejtet szavaid zenéje.
Tudd meg hát: Ugolinó gróf valék én
s ez itt Ruggieri érsek: mért vagyok
ilyen szomszédja, elválik a végén.
Hogy tette azt, hogy benne bízva sok
ármánya által bús fogságba estem
s elvesztem: elbeszélni nincsen ok.
Azért csak mit nem tudhatsz még, lefestem,
hogy lássad azt, van-é okom haragra,
lefestem, mily csúf halált halt a testem.
Keskeny nyílás vet fényt a bús falakra,
miknek éhségem ád nevet azóta,
s hol még sok ember lesz börtönbe rakva.
S már e nyiláson át fogságom óta
több holdat láttam, míg jövőmnek fátylát
egy rossz álom előttem szétnyitotta.
Álmomban ez egy farkast és családját
üzött fel úri vadászként a hegyre,
amelytől Luccát Pizából nem látják.
Tanult, sovány ebekkel űzte egyre
s Sismondi és Lanfranchi és Gualandi
vele együtt kergették vetekedve.
Fáradtan már alig bírtak haladni
a farkaskölykök s ezer harapásnak
sebével láttam őket ott maradni.
Napkölte előtt fölébredve másnap
hallám, hogy fiaim kenyeret kérnek
nyögő hangján álomközti sirásnak.
Kő vagy, ha nem sír benned is a lélek
elgondolván, ez mily érzésre keltett;
ki itt sem könnyez, mit könnyezne még meg?
Felébredtek s az óra már közelgett,
amikor enni szoktak nékik adni,
de álmából mindegyik rosszat sejtett.
S hallám az alsó zárat elcsukatni
a szörnyü tornyon; és szemükbe néztem
fiaimnak - s hangot se tudtam adni.
Nem sírtam - kővé váltam már egészen -
de sírtak ők, s szólt Anzelmocska végre:
»Mi lelt, apám, mért nézel oly sötéten?«
Ekkor se sírtam, sem a kérdezésre
Nem válaszoltam aznap, sem az éjjel,
amíg a másik nap nem jött az égre.
Amint a kínos tömlöc némi fénnyel
világosúlt és én borzadva láttam
arcomat négy arcon tükrözni széllyel,
két öklömet kétségbeesve rágtam;
s ők azt gondolván, étel éhe dúlja
testem, így szóltak felugorva bátran:
»Atyánk, nem lesz szivünknek ennyi búja,
ha minket eszel! Te ruháztad csontunk
e vézna hússal: - vedd magadhoz újra!«
Aznap, se másnap, több egy szót se mondtunk,
nem búsítottam őket több sohajjal -
mért nem nyíltál meg, föld, elnyelni gondunk?
Mikor negyedszer így talált a hajnal,
Gaddo magát előttem elvetette:
»Apám, hát nem segítesz?« - nyögte jajjal.
Azzal meghalt. S mint most látsz engemet te,
sorban elesni láttam mind a hármat
ötöd- s hatodnap kínok közepette.
S már vakon keresni négy fiacskámat
kezemmel; s két nap nevük egyre mondtam,
míg többre ment az éhség, mint a bánat!”
száját a bűnös, megtörülve szépen
a fej hajában, melyet rága hátul,
s kezdé: "Óh, hát megint véresre tépjem
a kínt, amely szívemet elszorítja
már rágondolva, nemhogy még beszédben.
De hogyha szavam lészen az a csíra,
mely szégyent hoz ez áruló fejére,
láss beszélve sírni s beszélni sírva.
Nem tom, ki vagy s e kárhozat helyére
miként jöttél; de Flórenc szép vidékén
szülöttnek sejtet szavaid zenéje.
Tudd meg hát: Ugolinó gróf valék én
s ez itt Ruggieri érsek: mért vagyok
ilyen szomszédja, elválik a végén.
Hogy tette azt, hogy benne bízva sok
ármánya által bús fogságba estem
s elvesztem: elbeszélni nincsen ok.
Azért csak mit nem tudhatsz még, lefestem,
hogy lássad azt, van-é okom haragra,
lefestem, mily csúf halált halt a testem.
Keskeny nyílás vet fényt a bús falakra,
miknek éhségem ád nevet azóta,
s hol még sok ember lesz börtönbe rakva.
S már e nyiláson át fogságom óta
több holdat láttam, míg jövőmnek fátylát
egy rossz álom előttem szétnyitotta.
Álmomban ez egy farkast és családját
üzött fel úri vadászként a hegyre,
amelytől Luccát Pizából nem látják.
Tanult, sovány ebekkel űzte egyre
s Sismondi és Lanfranchi és Gualandi
vele együtt kergették vetekedve.
Fáradtan már alig bírtak haladni
a farkaskölykök s ezer harapásnak
sebével láttam őket ott maradni.
Napkölte előtt fölébredve másnap
hallám, hogy fiaim kenyeret kérnek
nyögő hangján álomközti sirásnak.
Kő vagy, ha nem sír benned is a lélek
elgondolván, ez mily érzésre keltett;
ki itt sem könnyez, mit könnyezne még meg?
Felébredtek s az óra már közelgett,
amikor enni szoktak nékik adni,
de álmából mindegyik rosszat sejtett.
S hallám az alsó zárat elcsukatni
a szörnyü tornyon; és szemükbe néztem
fiaimnak - s hangot se tudtam adni.
Nem sírtam - kővé váltam már egészen -
de sírtak ők, s szólt Anzelmocska végre:
»Mi lelt, apám, mért nézel oly sötéten?«
Ekkor se sírtam, sem a kérdezésre
Nem válaszoltam aznap, sem az éjjel,
amíg a másik nap nem jött az égre.
Amint a kínos tömlöc némi fénnyel
világosúlt és én borzadva láttam
arcomat négy arcon tükrözni széllyel,
két öklömet kétségbeesve rágtam;
s ők azt gondolván, étel éhe dúlja
testem, így szóltak felugorva bátran:
»Atyánk, nem lesz szivünknek ennyi búja,ha minket eszel! Te ruháztad csontunk
e vézna hússal: - vedd magadhoz újra!«
Aznap, se másnap, több egy szót se mondtunk,
nem búsítottam őket több sohajjal -
mért nem nyíltál meg, föld, elnyelni gondunk?
Mikor negyedszer így talált a hajnal,
Gaddo magát előttem elvetette:
»Apám, hát nem segítesz?« - nyögte jajjal.
Azzal meghalt. S mint most látsz engemet te,
sorban elesni láttam mind a hármat
ötöd- s hatodnap kínok közepette.
S már vakon keresni négy fiacskámat
kezemmel; s két nap nevük egyre mondtam,
míg többre ment az éhség, mint a bánat!”
Szólj hozzá!
Címkék: filmklub
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://papairefi.blog.hu/api/trackback/id/tr12748102
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.