Pál Judit tanárnő csapatával sikeresen vett részt a Demokráciajátékon. Mi a Demokráciajáték? Olvasd el itt.

 A továbbiakban Böröczky Dezső hangulatos beszámolója következik:

A HONATYÁK NYOMÁBAN 

 A felkészülés

Nyáron Pál Judit tanárnő és az iskola jóvoltából külön történelemtáborban vettünk részt, ahol részletesen megismerkedtünk a magyar választási rendszerrel, az országgyűlés működésével és az új alaptörvény megalkotásával. Esténként aktuális problémákról tartottunk politikai vitákat, amelyek során megtanultuk, hogy konszenzusok és kompromisszumok nélkül képtelenség érdemi munkát végezni.

A nyári szünet utáni nagy lelkesedésünket egy kicsit lehűtötte a megküldött háttéranyag paragrafusainak hossza. Az anyagból megtudtuk, hogy 20 fős csapatunk az Ősz-Ülők pártjának frakcióját alakítja, ami iskolánk szellemiségéhez híven konzervatív értékeket képvisel és - nem mellesleg - kormánypárt. Megadták az „életkorunkat” (idősebb felnőttek, nyugdíjasok), a „lakóhelyünket”, „gyengeségeinket” (innováció hiánya) és „viselkedési szokásainkat” (pl. finom tapsolás) is. Koalíciós partnerünk a Téli Menedék Fórum (szocialista profil) volt, akiket magunk között Téli Medvéknek hívtunk. Sajnos később az egyik bizottsági ülésen is az új nevükön szólítottam őket…

Ellenfeleink a Tavaszi Megújulás Szövetség (liberálisok) és a Jövő Nyárért Egyesülés (zöld párt) voltak. Miután megkaptuk a törvényjavaslatunkhoz benyújtott módosító indítványaikat, részletesen felkészültünk ellenük.

Az utazás

Reggel 5 óra után nem sokkal hagytuk el a pápai vasútállomást. Bár szeptember 27. nem volt éppen egy hűvösnek nevezhető nap, a kocsikban teljes gőzzel ment a fűtés a képviselők tiszteletére. Mondanom sem kell, hogy az ablakot nem lehetett lehúzni. Elhatároztuk, hogy ha „A szórakozóhelyek szabályozásáról” szóló törvényjavaslatunkat elfogadtattuk, a Magyar Állami Vasutak ügyét is kézbe vesszük.

Vidéki gyerekek révén még most is sajnáljuk, hogy a Keletinél a szemünk előtt ment el az új Alstom metró. Leszögeztük, hogy hazafelé addig várunk, amíg nem jön egy.

Az érkezés

Igyekeztünk profilunknak megfelelően öltözködni, de sajnos kócsagtollat és párducbőrt nem tudtunk szerezni. A Kossuth-térre érkezvén egy kormányőr így is azonnal kiszúrta öltönyös, bocskais, aktatáskás társaságunkat, ezért viszonylag simán bejutottunk. Már a parlament impozáns épületének külső és belső része nagy hatást gyakorolt ránk, hiszen sokan közülünk először jártak itt. Kaptunk egy, a sima látogatóktól megkülönböztető karszalagot is. Mi voltunk az első érkezők, úgyhogy a többi csapat megérkezéséig kedvünkre fényképezgethettünk és ismerkedhettünk a környezettel. Végre találkozhattunk a korábban már annyiszor emlegetett Margittal (a demokráciajáték szervezőjével), aki kellemes meglepetésünkre nem egy öreg néni, hanem egy nagyon kedves fiatal hölgy volt. A kalocsai és a mezőberényi iskolák megérkezése után Margit tartott eligazítást. Külön felhívta a figyelmünket arra, hogy a nap folyamán ne merjünk az üresen hagyott ülőhelyek szavazógépével is szavazni. Ennek azonban pont az ellenkezője történt. Kétszeri jelenlét ellenőrzésen sem tudta mindenki megnyomni a jelenlétét jelző 3 gomb egyikét, így 80 képviselő helyett csak 75 volt „jelen” a felsőházi ülésterem gyönyörű falai között. Az eligazítást bizottsági ülések követték, 4 darab 20 fős (minden pártból 5 ember) bizottságban. 

A bizottsági ülések

Teljes siker. Így foglalható össze a bizottsági ülések eredménye, legalábbis a mi pártunk szempontjából. Sajnos ebben az is közrejátszott, hogy az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságban, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban és Honvédelmi és rendészeti bizottságban nem alakult ki érdemi vita, ami nem a kormánypárt hibája, hiszen az lett volna a feladatunk, hogy a benyújtott törvényjavaslatunkat megvédjük az ellenzéki támadásokkal szemben, de ilyen támadások nem igen érkeztek. Ugyanakkor az ellenzéki módosító javaslatokat kifogásoló véleményeinkre sem jöttek reflexiók.  Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ilyen szempontból kivételt jelentett. E bizottság ülése ugyanis 20 perccel tovább tartott a többinél. A diskurzus itt is nehezen indult, de miután harmadszorra feltett kérdésünkre a Jövő Nyárért Egyesülés képviselői méltóztattak válaszolni, végre beindult a „gépezet”. A végén a Téli Menedék bizottsági elnöke mellé kirendelt segítőnek kellett szólnia, hogy lejárt az ülés időkerete, itt az ideje átvonulni a frakcióülésekre. Összességében elmondhatjuk, hogy törvényjavaslatunkat egyhangúan alkalmasnak találták a plenáris vitára, a kormánypárti módosító javaslatokat a bizottságok nagy része elfogadta, az ellenzékieket pedig leszavazta, de mivel a szavazatok egyharmadát megkapták, azokról is szavaztunk a plenáris ülésen.

A frakcióülésen – Póti Péter frakcióvezető úr és helyettese, Nagy Lilla vezetésével – lehetőségünk volt beszámolni az egyes bizottságokban végzett munkánkról egymásnak, majd felállítottuk a pártunknak megfelelő érvrendszert a plenáris ülésre, és felkészültünk a lehetséges ellenzéki reakciókra, érvekre.  

Az étkezés

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy az Országház vadásztermében ebédelt, de nekünk ez is megadatott. Ebben a helyiségben rendezik a parlament ünnepi összejöveteleit, ebédjeit és állófogadásait. A hivatásos parlamenti szakácsok és pincérek igazán kitettek magukért. Frakciónk egyik férfitagjának sem az volt a nap utolsó sikerélménye, amikor elette az utolsó kókuszgolyót az egyik ellenzéki képviselőasszony elől, mert a torkunkon lecsúszó finom falatoktól, mindjárt felvillanyozódtunk, felbátorodtunk, és alig vártuk, hogy a plenáris ülésén hengerelhessünk.  

A plenáris ülés

Sokan azt állítják, hogy a törvényhozás érdemi munkája a bizottsági üléseken zajlik, és a plenáris üléseken a képviselők megvalósítják a nép által olyannyira óhajtott cirkuszt. Alázattal jelentem: Ezt a cirkuszt mi is megadtuk. Volt kivonulás, nyelvbotlás, megbotlás a padozatban, feleselés a házelnökkel vagy, hogy az egyik JNYE-s képviselőtársamat idézzem: erőteljesen „oltogattuk” egymást.

Az ülés békés hangulatban kezdődött, amikor Hományi Marcell házelnök úr vezetésével megszavaztuk a házszabályi rendelkezéstől való eltérést és az előterjesztett elnöki napirendi ajánlást. Ezután Kovács Nóra képviselőasszony adta elő 5 perces időkeretben a napirendi pontot, tehát az Ősz-ülők törvényjavaslatát. Ennek lényege, hogy a fiatalok számára lehetővé tegyük a kulturált szórakozóhelyeken megvalósuló szórakozást és meghatározzuk a szórakozóhelyek egyes kategóriáit. Ugyancsak fontos pont volt az ifikártya bevezetése, melynek segítségével a szülők érvényesíthetik azt az alapvető alkotmányos alapjogukat, melynek értelmében eldönthetik, hogy kiskorú, illetve fiatalkorú gyermekük látogathat-e szórakozóhelyeket. Javaslatunkban a beléptetés és a regisztráció rendjét is szabályoztuk, és elősegítettük a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás tiltását, illetve minél hatékonyabb korlátozását.

Sor került a bizottságok véleményének ismertetésére is, de itt sem kellett félnünk attól, hogy valaki kicsúszik az időkeretéből. Az igazi csata azonban csak a vezérszónoki beszédek után kezdődött. Először proklamáltuk, hogy támogatjuk a Téli Menedék Fórum módosító javaslatát, majd, hogy ne ülhessenek nyugodtan a babérjaikon, rögtön beléjük is kötöttünk, amit a tanárnőnk néhány hajszála bánt.

Az ülés további része azzal ment el, hogy a liberális Tavasziaknak bizonygattuk azt, hogy az ifi kártyának ugyan nincs transzcendens ereje, de attól még segít megoldani az orvosolni kívánt problémát. Mivel ők ezt nem ismerték el, de jobb alternatívát nem tudtak, nagy csinnadrattával kivonultak a felsőházból.

De lényeg a lényeg: Az országgyűlés az ellenzéki módosítókat elutasította, a kormánypárti módosítókat pedig a törvényjavaslattal együtt elfogadta. Így amikor Mogyorósy Kamilla jegyző elbűvölő hangján felkért minket, hogy fáradjunk át a sajtóterembe, megkönnyebbülve gratulálhattunk egymásnak. 

A sajtótájékoztató

A sajtósunk, Csontos Edina derekasan állta a megjelent „újságírók” és a sértődött ellenzékiek rosszindulatú kérdéseit is. A sajtótájékoztatón aztán a bekiabálások lettek úrrá, úgyhogy a szervezők igyekeztek azt minél előbb berekeszteni.

A hazaút

Mielőtt hazaindultunk, megtekintettük a „nemzet házát” egy idegenvezetés keretében. A Kossuth-téren az új Alstomot ugyan nem vártuk meg, de ruhánkat és a nagy parlamentes emblémával ellátott névjegykártyánkat látva még a BKV ellenőrök se szóltak, amikor szándékosan nem mutattam fel a zsebemben lapuló jegyemet.

Konzekvenciák

Azt bizton állíthatjuk, hogy egy életre szóló élmény és tapasztalat volt. Azt hiszem, ezentúl egyikünk sem gondolja, hogy a politikusok semmirekellő, lopós emberek, akik csak  a Magyar Nemzet és a Népszabadság   olvasásáért kapják a pénzüket, ami egyébként is túl magas. Nem feledkezhetünk meg arról a plusz felelősségről sem, hogy minden egyes lépésüket egy egész ország kritizálhatja, és minden egyes döntésükön egy ország sorsa is múlhat. 

Mindenesetre a parlament hiányozni fog. Ha nem lennénk végzősök, biztos, hogy elmennénk még egy Demokráciajátékra. No, de sebaj. Majd megválasztatjuk magunkat a való életben…

További képek itt találhatók.

Magyar Rádió 1 Krónika című műsora 06:40:10-06:45:00

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.