- A nyelv nem romlik, legfeljebb nem rendeltetésszerűen használjuk. Miért kell manapság a médiában, a publicisztikában meggyökereztetni, sőt a parlamentbe is bevinni a trágárságot? - tette fel a kérdést Grétsy László nyelvész egy, a 80. születésnapja alkalmából készült interjúban. - Ezzel mintha azt sugallnánk, hogy az irodalom, vagy a politika nyelve legyen teljesen azonos a mindennapokéval, ahol elkáromkodhatjuk magunkat, ha kalapáccsal ráütünk az ujjunkra. A nyelvi rétegeket nem szabad összemosnunk, ebben óriási a pedagógusok és a közszereplők felelőssége - fogalmazott az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke.

Veress Zsuzsa tanárnő nem kongat vészharangot, magyartanárként teszi a dolgát, őrzi és továbbadja anyanyelvünket (Fotó: Nagy Imre)

Vajon hogy vélekednek minderről a diákok, és mit gondol egy gyakorló, magyart tanító pedagógus? A Pápai Református Kollégium Gimnáziumában oktató Veress Zsuzsa tanárnőt és 12. évfolyamos fakultációs csoportját erről kérdeztem.  
- A középiskolában a grammatika oktatása meglehetősen kevés. A szófajokat, a mondattant, a mondatelemzést tulajdonképpen az általános iskolában kell megtanítani, ezt a kilencedik évfolyamon ismételjük át. Többet nem találkoznak vele a diákok, stilisztikát, szövegtant, kommunikációt tanulnak. A teológián is tanítok. Gimnáziumi tanárként azért hívtak át, mert arra figyeltek fel a héber és a görög nyelv tanárai, hogy a hallgatóknak nem lehet említeni például az igeneves szerkezetet, mert magyarul sem tudják, hogy az mi. Ez persze csak egy része az egésznek, és azon is el lehet tűnődni, hogy egyáltalán kell-e azt tudni valakinek, hogy hányféle névmás van, vagy a tizenhatféle határozó között kiigazodjon a mondatelemzésben. Lényeges eleme-e ez az anyanyelvi tudásnak? - fogalmazott Veress Zsuzsa.

-  A szókincs megszerzésének lényeges tere az olvasás. Mondhatni mindenevő vagyok, olvasok klasszikusokat, verseket, ifjúsági regényeket is, amihez éppen kedvem van. De éppúgy elolvasom az újságot is, vagy a kötelező olvasmányokat. Viszont azt is hallottam, hogy vannak olyanok, akik nyolcadikos korukban még csak szótagolva tudnak olvasni - mondja az első megszólaló diák, Bátki Ildikó.

- Sajnos általános probléma, hogy Petőfit, Jókait a mai diákok nem értik. Nem az a járható út, hogy ezeket a műveket átírjuk mai nyelvre, hiszen ezek „szent szövegek”. Mást kell olvastatni. Teljesen mindegy, hogy a gyermek min keresztül szereti meg az olvasást - fűzi hozzá a tanárnő.  ű

- Az, hogy valaki nem tud olvasni, a nyelv használatában nem feltétlenül döntő. Attól beszélni tud. Ha elolvas egy mai könyvet, az abban szereplő, számára új szavakat biztosan nem fogja használni - teszi hozzá Dávid. - Igen, de nem mindegy, hogy egy bizonyos helyzetben hogyan szólalunk meg. Ha elmész például egy állásinterjúra, ott nem beszélhetsz úgy, mintha a kocsmában söröznél a haverokkal. Ez pedig szorosan hozzá tartozik a nyelvhasználathoz. Egyfajta alapműveltségre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a nyelvet használni tudjuk - mondja Ildikó.

A fakultációs csoport: Mészáros Kata, Kovács Nóra, Veress Zsuzsa tanárnő, mögöttük Makra Zsolt, Bátki Ildikó és a többiek (Fotó: Nagy Imre)

Kérésemre áttérünk az internetes nyelvhasználatra, s az sms-nyelvre. - Ezek a beszélt nyelvet nem befolyásolják. Inkább az írást. Egyrészt hasznos, másrészt nyilván ártalmas. Újfajta kifejezések, néhol ötletes rövidítések is előfordulnak itt, de a durvábbak rombolhatnak is. A kettő egyensúlyban van, nem lehet kikerülni egyiket sem - mondták a diákok, mint ahogy azt is, hogy sokat interneteznek, de ez nem csupán a közösségi oldalak látogatását jelenti. Tanulmányaikhoz is itt gyűjtik be az információt. 
-  Nekem tetszik a diáknyelv, a graffiti-nyelv, a rap-szöveg. Szeretek szlengben beszélni, ezt a diákjaim is tudják. Baj viszont, ha valaki nem tud regisztert váltani. A cél persze az, hogy a diák ki tudja magát fejezni, választékosan, írásban is, szóban is. Gyakran járnak úgy, hogy nem azt írják, amit akarnak, hanem amit tudnak. A kettő között időnként eléggé nagy a különbség. Amit az internet a nyelvnek okoz, az világtendencia. Ha úgy tetszik árt, létrehoz bizonyos változásokat a nyelvben. Ettől egyszerűen nem lehet megóvni, a folyamatot nem lehet megállítani. De nem is biztos, hogy kell.

- Nádasdy Ádám, a nyelvtudomány kandidátusa mondja: a nyelvésznek nem az a feladata, hogy megállapítsa, hogy ez helyes, az meg helytelen, hanem az, hogy a nyelv változásainak jelenségeit leírja. És ami ma még helytelennek számít, az esetleg később eltűnik. De ez nem baj. A nyelvet tehát ha akarjuk, se tudjuk megvédeni. De amit tenni lehet, az az, hogy rendesen és jól megtanítjuk. Ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos, amit csinálok. Arra nem lehet számítani, hogy az unió boldogabbik felében megtanítják a diákjainknak, ezt itt kell megtanítani. Jól, lelkesen és kész. Utána majd bánnak vele. A lényeg, hogy legyen mivel. Nem szeretem a vészharangkongatást. Tegyük inkább a dolgunkat - zárja a beszélgetést a tanárnő, aki számos, a gimnáziumban rendezett kiállítás megnyitójaként nem csupán a képzőművészet iránti elkötelezettségéről, de a szép magyar beszéd műveléséről is bizonyságot tesz.

Refibeli látogatásom nyugtatóan hat, a találkozásból leszűrt tanulság csupán annyi: ha az anyanyelv őrzése jó kezekben van, az igényesség átplántálható a mai diákok fejébe, szívébe is.

Szerintem - jegyzet

Éljen bárhol a világon, az anyanyelv minden magyar öröksége. Összeköt, de meg is különböztet, olyan kincs, amire méltán lehetünk büszkék. Féltsük, de ne úgy, hogy szavait nem koptatjuk, mert félünk azok mulandóságától. Hiszen - ellentétben féltett és drága tárgyainkkal - minél többet használjuk, annál csillogóbb, frissebb, elevenebb. Jó magyarul beszélni, írni, gondolkodni. Az érzésnek semmi sem árthat, mert a nyelv vigyáz magára. Egészen addig, amíg érzi: szükségünk van rá. Tenni ezért mindenki kötelessége.

Forrás