Iskolánk ebben az évben már ötödik alkalommal rendezte meg felolvasó délutánját, ahol mindenki előadhatott egy számára kedves verset, novellát vagy egy könyvrészletet. Másodszor vettem részt a rendezvényen, és mindkét évben örömmel olvastam fel, s eredményképpen irodalommal feltöltődve, új műveket megismerve távozhattam.

A felolvasás 15 órakor kezdődött és késő éjszaka ért véget, bár én csak 2 órát voltam ott. Az alatt a két óra alatt is rengeteg új és érdekes olvasmányt hallottam. Volt köztük Schiller, Pilinszky János, Weöres Sándor, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső és persze még rengeteg remek írótól, költőtől lehetett jobbnál jobb műveket hallani.

Meglepetés volt, hogy kaptunk csokit, amit egyik évfolyamtársam, Móricz Márta Mikolt készített két osztálytársával. A csokikból mindenki kaphatott, miután felolvasott.

Nekem olyan szerencsém volt, hogy sikerült egy csípős csokit kifognom, így most már ilyen élménnyel is gazdagodtam.

A felolvasó délutánon új tapasztalatokkal és a közös olvasás örömével gyarapodtunk, mi több, kiléphettünk a mindennapi hajtásból, feltöltődhettünk. A felolvasott művek  új és új világba ragadnak bennünket, ahol nem léteznek azok a terhek, amiket nap, mint nap cipelnünk kell. Ott nincsenek félévi osztályzatok, harcok a jobb jegyért, holnapi dolgozatok vagy felelések, teljesíteni akarás vagy épp nem akarás, de legfőképpen nincsenek problémák, semmilyen problémák.  Ott csak pihenünk és elmerülünk az irodalomban, megosztva élményünket diáktársainkkal, tanárainkkal. Ahogy észrevettem, mindenkinek egyaránt fontos volt, hogy a neki kedves művet felolvashassa és a másikéra is odafigyeljen. Hisz az olvasás olyan öröm, amire mindenkinek szüksége van.

Tábori Lilla (11.A)

Lassan két hete, hogy megrendezték iskolánkban a 484 perc irodalom címűű rendezvényt. Nyolc óra, négy perc, sok gyönyörű, vicces, vagy éppen aranyos szövegrészlet. És csokoládé. Egy igazán különleges élmény. Felejthető? Semmiképpen. Honnan volt a csokoládé? Hiszen nem sok köze van az irodalomhoz. Hát ez is egy szenvedély, éppen úgy, mint szövegeket írni és olvasni. Méghozzá az én szenvedélyem. A rendezvényre két és fél kiló csokit dolgoztam fel, összemaszatoltam a kistanárit, és átmászkálhattam a tanárin. Megérte? Igen. Igaz, hogy én is fülig csokoládés lettem, de olyan szövegeket hallhattam, amik mély nyomot hagytak bennem. Nagyon tetszettek. Minden felolvasónak járt egy csokoládé. Hogy milyen? Általában aszalt szilvás, mazsolás, vagy kandírozott gyümölcsös. De a szerencsések kifoghattak chiliset, vagy éppen hagymásat (fúj, az nem az én ötletem volt, hanem Adorján tanár úré). Különleges élmény volt számomra, hogy az egyik osztálytársam a blogomból olvasott fel. De szerencsére nem egyedül maszatoltam, voltak segítségeim, Burján Bernadett és Molnár Gréta személyében. Remélem, hogy a 485 perc irodalom is hasonlóan jól sikerül!

Móricz Márta Mikolt, 11.c

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.