In memoriam Kálmán Attila

 (Fotó: Máté Péter, Magyar Nemzet)

Meghalt dr. Kálmán Attila igazgató úr! Számomra, aki keze alatt kezdtem tanári hivatásomat, az IGAZGATÓ ÚR.

A lesújtó hír hatása alatt tétován bóklászva – különös módon éppen a tatai temetőben – eszembe jutottak a pápai refis tanévkezdő napok, felrémlett előttem Igazgató Úr alakja, amint megszokott öltönyében elnyújtja a templomi kivonulást megénekeltetve a már türelmetlen ifjúságot. A türelmetlen ifjúság pedig megilletődötten énekelt, mert Igazgató Úr vezette az éneklést; és áhítattal figyelt, mert Igazgató Úr személyes, hitvallásos élményeivel kommentálta az énekeket. Felcsendül bennem a nagy betegségben erőt adó 274. ének:

„Ki Istenének átad mindent, / Bizalmát csak beléveti / Azt csudaképpen őrzi itt lent, / Ínség, baj közt is élteti. / Ki mindent szent kezébe tett, / Az nem fövényre épített.” – Amerikai utazásra készülve nagy rosszullét, vesegörcs fogott el – emlékezett Igazgató Úr –, s az imádság erejével másnapra jobban lettem, elutazhattam.

„A súlyos gondok mit használnak, / A sóhaj, sok jajszó mit ér, / Ha sebeink még jobban fájnak / S mindennap kínunk visszatér? / Így terhünk egyre súlyosabb, / Ha lelkünk búnak helyet ad.” – Amikor a kommunizmus idején származása miatt a továbbtanulásban gátolták, újra és újra nekirugaszkodott, hogy tehetségét kibontakoztathassa tanítóképzőben, tanárképzőben, egyetemen. Amikor a tanításban korlátozták, ledoktorált.

„Csak légy egy kissé áldott csendben: / Magadban békességre lelsz, / Az Úr rendelte kegyelemben / Örök, bölcs célnak megfelelsz. / Ki elválasztá életünk, / Jól tudja, hogy mi kell nekünk.” – Súlyos betegség után, amikor a legtöbb ember pihenésre vágyik, kíméli magát, Ő rendszerváltó politikus, országgyűlési képviselő, államtitkár lett, többek között a mi iskolánk, a pápai református gimnázium újjászületésében is személyesen segédkezve. Újraindult iskolánk második igazgatójaként ismét országos rangú oktatási intézménnyé fejlesztette a pápai alma matert. Nyugalomba vonulva szeretett városa, gyülekezete iskoláját, a tatai református gimnáziumot nevelte életre.

„Zengj hát az Úrnak s járd az utat, / Mit éppen néked Ő adott; / A mennyből gazdag áldást juttat / S majd Jézus ád szép, új napot.” – Személye, kisugárzása elismerést és tiszteletet váltott ki az emberekből. Számunkra, akik évtizednyi ideig együttmunkálkodhattunk irányításával, azóta is igazodási pont, etalon.

„Ki Benne bízik és remél, / Az mindörökké Véle él.”

Adorján Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.