Intézményünk a korábbi évek gyakorlatát folytatva ismét pályaorientációs napot rendezett. Az eseményről fotókkal számulunk be, amelyek a képtár feliratra kattintva érhetünk el.

_mg_4932.JPGKéptár

Tisztelt Ex-Refisek! 

        Szeretnénk Önöket / Titeket tájékoztatni a nyáron tartandó "Refisektől Refiseknek" elnevezésű táborunkról.
        Helyszín: balatonszepezdi sátortábor,
        Időpont: 2018. július 29-től augusztus 5-ig.

Ha szeretné/ szeretnéd meglátogatni a tábort, akkor a következő 10 dolgot nagyon fontos tudnia / tudnod:
1. A két vasárnapi nap csak "félnap", ugyanis a tábort délután kezdjük és második vasárnap 12 órakor fejezzük be. 
2. A csütörtöki nap túra nap.
3. Egyelőre két éjszakánál többet nem tudunk biztosítani, nagyon korlátozott a helyek száma. Későbbiekben ez a szám még növekedhet.
4. Sátrazók előnyben!!!
5. Az ott tartózkodás díja 1200 Ft/éjszaka
5.1 Ha valaki nem alszik ott, csak étkezik akkor: 1000 Ft/étkezés
6. Adatok, amire szükségünk van:
Név:
Végzés éve:
Osztályfőnök:
Mettől-meddig tartózkodna a táborban:
7. A jelentkezés határideje: május 31
8. A jelentkezés módja: refitabor18@gmail.com -on (ezen a címen) keresztül, a fenti adatok megadásával, a tárgyban ’Jelentkezés’ címszó feltüntetésével. Mindenkinek küldünk visszajelző e-mailt, azonban ez néha napokba is telhet. Mindenki megértésére számítunk!;
9. Flexibilisnek kell lennie, Szepezd nem egy luxushotel. Így szeretjük.:)

Oké, ez 9 pont…azonban biztos lesz mindenkinek egy kis 10. pontja, amire mi nem is gondoltunk – amatőrök vagyunk MÉG táborszervezésben- úgyhogy kérünk mindenkit, hogy legyen türelmes és tizenéves Refis megint.

 
JELENLEGI DIÁKJAINKNAK:
 

Kedves jelenlegi Refis!

Most - annyi várakozással és feszültséggel teli hónap után - eljött a te időd! Ugyanis a mai naptól fogva jelentkezhetsz a táborba! Ehhez pedig nem kell semmi mást sem tenned, csak kitölteni a lenti linken található jelentkezési lapot, majd leadni a titkárságon és ezzel egyidőben befizetni 10 000 forint összegű részvételi díjat (ez a teljes összeg, ennél drágább már nem lesz!) . A jelentkezés határideje április 6. (péntek). Kérjük minél hamarabb lépj ez ügyben, ugyanis csak korlátozott férőhelyes a tábor.;)

Ha bármi kérdésed lenne keress minket bátran a Facebookon, vagy a refitabor18@gmail.com e-mail címen!

Szeretettel:

a Szervezők

 

Jelentkezési lap innen tölthető le.

A Magyar Nemzeti Levéltár Reformáció projektjének keretén belül megvalósult „Utazás Wittenbergbe” elnevezésű vetélkedő országos döntőjében II. helyezést ért el csapatunk.
A csapat tagjai: Albert Dóra Lili, Nagy Bettina, Punk Gabriella, Vajda Bálint Alex 12.M osztályos tanulók. Felkészítőjük Adorján Zoltán. A felkészülést segítette még Boros Zita, Kisantal Tibor, Marosi Diána, Nikolausz Krisztián.

 img_3082.JPG

Najroda 2017.07.07. 23:48

Exrefis Találkozó

Te is a Pápai Refiben érettségiztél? Akkor szeptember 2-án itt a helyed, a Pápai Exrefis Találkozón!

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma szeretettel hívja minden egykori tanítványát és munkatársát 2017. szeptember 2-ára, a Pápai Exrefis Találkozóra, melynek fővédnöke Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.

 

12.30 Istentisztelet a Református Templomban

14.00 Osztálytalálkozók a megújult gimnáziumban

16.00 Jótékonysági gálaműsor a JMK Színháztermében Exrefisek és jelenlegi diákok szereplésével


Közreműködnek:        

Vörös Szilvia operaénekes, Rácz Illés magánénekes, Opicz József egyházzenész, Gerbert Judit, Dobó Enikő, Valler Kata, Rózsás Hajnalka, Nyári Richárd színészek, Knapecz Kata, Kovács Márton táncművészek, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma Táncművészeti tagozatának növendékeiPápa Város Fúvószenekara és még sokan mások.

A Jótékonysági est bevételét a gimnázium dísztermi székeinek megvásárlására fordítjuk.

Jelképes támogatói hozzájárulás: 2000 Ft

Támogató jegy: 5000 Ft / 10.000 Ft

Befizethető a gimnázium számlaszámára:

K&H Bank 10200737-48610542-00000000

Regisztráció és jegyigénylés augusztus 25-ig, a honlapunkon keresztül elérhető regisztrációs lapon:

                                         https://goo.gl/forms/4Nlpi2zG3EIxRs1J2  

                                                             Szeretettel várunk!

Az animációk letölthető változatai: 

https://drive.google.com/open?id=0B3HOTFxitT1CMENIalZtWFlDekk

https://drive.google.com/open?id=0B3HOTFxitT1CbldQSXlIV0JYRmc

Vigyázz, kész, szék!

 

 

Kedves Testvérünk!

Örömmel értesítünk, hogy elindult a regisztráció a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra.
Május 28-ig – az első kedvezményes jelentkezési időszakban – 7900 Ft-ért van lehetőséged megvenni a hetijegyet.
Új honlapunkon megtalálsz minden információt a jelentkezéssel, utazással, szállással és étkezéssel kapcsolatban.

A visszajelzéseitek alapján – mivel nem szeretnénk, ha bárki lemaradna, aki szeretne segíteni a Csillagponton – nyitva hagytuk az önkéntes jelentkezést is oldalunkon.
Idén – hálánk kifejezéseként – minden önkéntesünknek elengedjük a regisztrációs díjat.

2017. július 25-29. CSILLAGPONT – Itt a helyed!

Honlap: csillag.reformatus.hu

Szeretettel:
a Csillagpont csapata

Magyarországi Református Egyház – Zsinati Ifjúsági Iroda
1146 Budapest, Abonyi utca 21. | 1440 Budapest 70. Pf.: 5.
Telefon/Fax: (1) 460-0703 | E-mail: csillagpont@reformatus.hu
csillag.reformatus.hu

csillagpont.png

Najroda 2017.05.09. 06:43

"Interjúcska"

Horváth Eszter elballagott a Refiből. Nem mindennapi jelenség, hiszen már a bemutatkozása is figyelemre méltó volt. Akkor azt írta, felvidéki, komáromi magyarként azzal a tudatos elhatározással jön Jókai iskolájába, hogy ő is író vagy költő legyen. A legjobb úton halad a célja felé, hiszen már számtalan rangos helyen megjelentek művei. Emellett francia nyelvből bekerült az OKTV országos döntőjébe, az SDG oszlopos tagjaként a közösség egyik központi szereplője volt.

horvath_eszter_kicsi.jpg

Most újra megkérdezem: miért jöttél a Refibe, mit jelent számodra most az iskola jelszava?

A válasz erre a kérdésre kilencedikben volt a legpatetikusabb és a legidealistább. (Jókai és Petőfi iskolája, francia tanulási lehetőség stb.) Máig sokszor gondolkodom ezen, mivel gyakorlatilag nekem nem kéne itt lennem, ha logikusan végiggondoljuk. Úgyhogy azt hiszem, a Teremtő félig ironizált, félig komolyan gondolta, amikor én ide beiratkoztam.

Istennek, Hazának, Tudománynak?

Ezek mind olyan jelszavak, amik a tizenkilencedik században, amikor Jókai kitalálta őket, még megfoghatóak voltak. Súlyosak, jelentőségteljesek. A polgári értelmiség nagyjából így gondolkodhatott, és szerintem nem rossz öltet ezen értékek és hagyományok alapján újraépíteni a Refit. Jelenleg ezt a három szót finom szurkálásnak érzem a Hőskorra és Jókaiék vagy Csoóriék korszakára emlékezve.

Mit viszel magaddal?

Emberileg sokkal többet tanultam, mintha a tárgyi tudást nézzük. Tényleg más ember lettem a refis éveim alatt. Megtanultam öngyógyítani, együtt élni és értékelni olyan embereket is, akik eltérnek tőlem, tudatosabban vagyok önmagam és körvonalazódott, hogy milyen ember is akarok lenni. Persze ezeket a hétköznapok mozaikjaiból csak most, a végén raktam össze, de mindez így van. Nem tudnám felsorolni pontosan, kiknek köszönhetem mindezt, csak élethelyzetekre emlékszem.
Meg persze ezt az egész írás dolgot magammal viszem. Babiczky Tibor, Kálmán Gábor és Simon Márton írásai mind közel állnak hozzám. Annyira különböző emberek, és mindegyikük más szempontból meghatározó számomra az irodalom területén, mégis, ami egy, hogy vannak (nem is akármilyen!) emlékeik a Refiről.

Hol szeretnél továbbtanulni, miért?

Megjelöltem három szakot, mint jobb esetben mindenki. Az ELTE-n magyart és franciát, illetve a Színművészetin a filmdramaturgot. Az utóbbit azért, mert kreatív, kortárs viszonylatban is kézzelfogható módon szeretnék írással és filmekkel foglalkozni.

Mi volt a legrosszabb élményed a Refiben?

Nincs egy kifejezett rossz élményem, inkább sok olyan dolog, amiket rosszul éltem meg. Az első két évem például elég rossz volt. De ilyenkor a jó élményekre szívesebben emlékszik vissza az ember: arra, hogy két költőt is meghívhattam ide a négy év alatt, a bakonybéli monostorban töltött önkéntes hétvégékre, az SDG-re, ami a saját legrosszabb időszakomban volt a legjobb, a három hónapra, amit Franciaországban töltöttem, és a koleszhétvégék közül is volt legalább kettő, ami jó volt.

Hol jelentek meg verseid a Refiben töltött évek alatt?

Harisnyanyírás etüd – FélOnline

Mákverés idején – Műút

Reváns – Műút

Rituálé – Dűlő2016023 (a Műút Szöveggyár különszáma)

Hétfői pacsuliszag, Dunkelschwarz, L écume des jours – Irodalmi Jelen

Laktózmentes apa – Határvidék

statisztika – Hévíz

Kinek ajánlod a Refit, kinek nem?

  • Motivált emberek jöjjenek ide, idealisták, és tenni vágyók. Demotiváltból van elég. Ne azért gyere a Refibe, mert ez van egy köpésre az otthonodtól, hanem mert kifejezetten ide szeretnél jönni. Hidd el, szükségünk van ilyenekre.

                                                                 Az interjút készítette: Mayerné Pátkai Tünde

kemeny_zsofi_olvas.jpg
Kedves Refisek,
idén József Attila 112. születésnapját, egyben a Magyar Költészet Napját Kemény Zsófival ünnepeljük (várhatóan) a rajzterem magas belterében a 4-5. órában.
Kemény Zsófit elsősorban slamjeiről, valamint verseiről (Nyílt láng használata című verseskötete 2015-ben jelent meg), illetve ifjúsági regényéről (Én még sosem 2015) ismerhetitek. Legújabb regénye Rabok tovább címmel májusban jelenik meg a Jelenkor kiadó gondozásában.
Zsófival Veress Zsuzsa tanárnő, és Horváth Eszter (12.A) beszélgetnek majd, ti pedig nyugodtan készítsétek kérdéseitek, slamkéréseitek.
A magyar faktosok számára ingyen és igazoltan, a többiek számára opcionálisan, osztályfőnöki engedéllyel látogatható az esemény.
Gyertek, és ünnepeljük együtt a Magyar Költészet Napját, előre is boldog szülinapot József Attilának, és addig is olvassatok regényt és kötetet és hallgassatok slamet Zsófitól, megéri. :)

A beszélgetésre szeretettel várunk minden diákot és tanárt egyaránt 11 órától a rajzterembe.

Horváth Eszter (12.A)

További érdekességek, interjúk és slamek:

Najroda 2017.03.19. 22:14

Felvidéken a 11.C

p3142850_1.JPG

A Rákóczi Szövetség anyagi támogatásával megvalósulhatott Felvidéki kirándulásunk, azt a szellemiséget testesíti meg, amit a Jókaitól származó jelmondatunk kifejez.

 Iskolánk 11. C osztályával hetek óta izgalommal készülődtünk ezekre a napokra. A természettudományos képzésben részt vevő osztály tagjai matematikát, fizikát, kémiát és biológiát tanulnak emelt óraszámban, úgy is mondhatnánk, hogy igazi kockafejűek, akik inkább az elméleti tárgyakat preferálják. Irodalmi műsorban való szereplés azonban mégsem áll távol tőlük, hiszen az előző tanévekben is többször közönség elé léptünk már szerkesztett műsorokkal pl. a Lőrincze –év megnyitóján, a magyar kultúra napján, a Pápai Jókai Kör Reményik Sándor- és Rab Zsuzsa- estjein, illetve színdarabokkal adventi esten és a Pápai Ökumenikus Napon. Ezúttal arra vállalkoztunk, hogy nemzeti ünnepünkön itthon és a Felvidéken is bizonyságot tegyünk hitünkről és hazaszeretetünkről.

17380050_1926511754259683_1955710076_o_1_1.jpg

Március 14-én, kedden reggel 8 órakor tartottuk iskolai megemlékezésünket a pápai református templomban, amelynek nyitánya a Nemzeti dal népzenei feldolgozásának megszólaltatása volt Kovács István tanár úr vezetésével. Az Ígéretes együttes ezúttal a 7-8-9. évfolyamos diákokból, valamint a Pápai Református Teológiai Akadémia kórusának tagjaiból szervezett összevont alkalmi kórust kísérte. A 11. C osztályos tanulók műsorának fókuszában az 1948. március 15-i, pesti események álltak, melyeket Petőfi Sándor forradalmi hevületű magyarság- versei idéztek meg. A mozgalmas, koreográfiájában is változatos műsort a gömöri népviseletbe öltözött lányok népdalai, valamint a gitár és fuvolakísérettel előadott megzenésített darabok színesítették. Petőfi alakjának megidézéséhez a Vajda Bálint és Müller Eszter, képzőművészeti tagozatos növendékeink által készített életnagyságú grafikus Perőfi- ábrázolás is hozzájárult.

Sok új barát, sok új élmény, sok kihívás és nagyon hideg.
Ha csak pár szóval kellene jellemeznem ezt a hetet, valószínűleg valami ilyesmit mondanék. De ennél jóval több volt.


Amikor hajnalban bőröndökkel megpakolva elindultunk, szembesültünk az első kihívással, amit a tizenkét órás út jelentett. De szerencsére gyorsan túltettük magunkat rajta, és megérkeztünk Rolducba, ami az otthonunkat jelentette egy hétig.
Túl sok impulzus ért mindhármunkat (kedvenc útitársaim voltak Boda Sára [11.B] és Kiss Martin [9.A]).

Az első meglepetés maga a kolostor volt, ami hatalmas és gyönyörű volt, mint a legszebb tündérmesében.
A második igencsak nagy kihívás az ismerkedés volt. Eleinte csak lézengtünk a kolostorban, majd lézengtünk az udvaron és nem utolsó sorban lézengtünk a folyosókon.
Végül a hideg ellenére az udvaron elegyedtünk szóba pár orosz lánnyal, akikkel hamar összebarátkoztunk és az elkövetkezendő egy hétben az időnk nagy részét velük töltöttük. Sőt, összességében az orosz társaság már az első nap igazán szimpatikus volt, szinte mindenkivel összebarátkoztunk.
Ezután az első pár éjszakát egyedül vészeltük át, a szobatársaink akkor még nem érkeztek meg. Nekünk pedig akadtak problémáink a szobával illetően. Először is hideg volt, de nagyon. (Másnap az orosz társaság világosított fel minket, hogy nem ártott volna feltekerni a fűtést…) Másodszor ropogott a padló. Harmadszor az ajtó sem záródott normálisan.
De az összes hibát azonnal megbocsájtottunk, a szoba külleme elfelejtette velünk. Mondtam már, hogy olyan volt a kolostor, mint egy mesebeli kastély? Hatalmas szoba, két nagy ággyal, tükörrel, mosdókagylóval, fotellel, szóval minden olyannal, amire szükségünk lehetett egy hét alatt. (Megjegyzem, a fotel volt a leghasznosabb, amikor az estéket a folyosókon töltöttük és beszélgettünk vagy kártyáztunk.)

A napi programok egymást követték, mindig pontosan be volt osztva, hogy kinek, mikor mit kell pontosan csinálnia, hol kell lennie. Így például több politikai fórumon vettünk részt, de fogyatékos otthonba is látogattunk, ahol cukorkát segítettünk pakolni, végignéztünk egy pár órát a munkaidőből és kivételes emberekkel ismerkedtünk meg, sőt, humoros előadást is láthattunk az otthon lakóitól. De ugyanígy voltunk Aachenben vagy Kerkradeben várost látogatni, a közeli iskolában táncbemutatót néztünk, láttunk múzeumot, de templomot is látogattunk illetve végigjártuk a Rolduc kolostort.
Az estéket pedig mindig koncerttel zártuk. Egyik nap egy édesapa csellózott a lányával, aki pedig hárfázott, egy másik nap két fiatal lányt hallgattunk, akik hegedültek, de többször hallottunk zongorát, például egy anya-lánya duótól vagy az egyik barátunktól, aki bemutatta nekünk tehetségét.

Nagyon sok programon vettünk részt, nagyon sokat nagyon élveztünk, de a fáradtságot nem tudtuk leküzdeni. Mindig mindenhol lehetett látni valakit, ami éppen alszik, vagy legalábbis próbálkozik. A buszon, a kolostor falának támaszkodva vagy éppen a reggeli szendvics előtt ragadt le a szeme a fáradtságtól.
Hogy miért voltunk ilyen fáradtak, az szinte senki számára nem volt titok, sőt, senki nem lepődött meg, amikor egy diákcsapatot talált a földön ülve kártyázni, beszélgetni vagy éppen sírva nevetni valami apróságon.

Az utolsó is ugyan ilyen jókedvvel indult, azzal a különbséggel, hogy a csomagjaink már készen álltak és minden percben arra emlékeztettek, hogy bizony ma este búcsúzunk.
De előttünk állt még egy találkozó a román köztársaságielnökkel, Klaus Johannissal, aki mesélt nekünk a romániai helyzetről, egy kicsit az életéről, és összességében minden olyan hétköznapi és kevésbé hétköznapi problémáról, ami minket is érint(het).


Este pedig kiöltözve vártuk, hogy átadják az államfőnek a Martin Buber plakettet. Talán nem is kell mondanom, hogy a biztonságra nagyon ügyeltek, de legnagyobb elkeseredésünkre egyetlen öltönyös FBI ügynököt sem láttunk, pedig nagyon vártuk.


Az államfőről szóló beszédek után Klaus Johannis átvette a plakettet, és megkezdődött a hét legrosszabb része, a búcsúzás. Ezen az estén még csak a „helyiektől” búcsúztunk (a németek, a hollandok és a belgák), többek között a szobatársainktól. A másnapi korai indulás miatt elbúcsúztunk azoktól is, akikkel már nem találkozhattunk reggel.
Az éjszakát már nem alvással töltöttük, inkább még utoljára összeültünk beszélgetni. A fiúk és a lányok épülete között ingáztunk, néha megálltunk, megnyugtattunk egy-egy könnyeivel küszködőt, még utoljára rámosolyogtunk valakire.
Hajnali háromkor aztán végleg elbúcsúztunk az orosz, a szerb és az osztrák barátinktól, illetve a szervezőktől.

Talán még túlságosan korán volt ahhoz, hogy meghatódjunk.

Ahogy ezt írom, most is itt áll előttem halomban a karácsonyi képeslap és csomag, képek tucatját kapom a barátaimtól, ami a csomagomnak örülnek, vagy megbabonázva nézik a képeslapot, amin magyar betűk csillognak és a nevetéstől könnyes arccal próbálnak magyarra hajazó kiejtéssel boldog karácsonyt kívánni.

Én pedig csak nézem az utolsó közös polaroid képünket.

Mert lehet, hogy nem találkozunk többet, lehet, hogy egy év múlva azt sem tudom majd, hogy ki vagy, de a kép akkor is megmarad, amin a te hanyag kézírásoddal ez áll; Thank you!

Erdős Hajnalka 11.C

2017_1_2.jpg

Horváth Adrián tanár úr a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakgimnáziumának énektanára az utóbbi hónapokban gyakran szerepelt a helyi média különböző híradásaiban.

November végén vehette át ünnepélyes keretek között Veszprém megye Príma Díját. Pápa Város Fúvószenekarának dirigenseként nagy sikert aratott ismételten a már hagyományosan megrendezett újévi Gálaműsorral, amelyet további két teltházas előadás is követett.

  • Ezúttal pápai elköteleződéseiről faggatom. Mit jelent a Tanár Úr számára Pápa, milyen kötődései alakultak ki a Pápai Kollégiummal?

2008-óta vagyok jelen Pápa zenei életében, ekkor kértek fel Pápa Város Fúvószenekarának vezetésére. Pápa számomra mindig egy kis ékszerdoboz volt – amit sokszor csak azok vesznek észre, akik máshonnan kerülnek a városba. A pápaiak gyorsan befogadtak és úgy gondolom, szeretnek is. A Pápai Kollégiummal először fiam révén találkoztam. A Kollégium Gimnáziumába írattuk be. A következő évben már én is az intézmény falain belül találtam magam, mint énektanár, köszönhetően ez Kovács Péter igazgató úrnak.

Ekkor fedeztem fel igazán, hogy a Kollégium és a Gimnázium nem ugyanaz az intézmény és, hogy a Kollégium mekkora szellemi örökségnek ad otthont. Kerpel Péter kollégám és a Református Gyűjtemények olyan szellemi, kulturális múltat tártak fel, hogy szinte adott volt, hogy a már Kerpel Péter által megjelentetett Gáty Zoltán történetét kiegészítve, pontosítva egy korrekt életrajzot jelentethessek meg.

  • A Művelődéstörténeti Társaság elnökeként hogy látja iskolája helyét a város kulturális életében?

A mai korban, amikor az én generációm számára értékkel bíró dolgok kezdik elveszteni a többségi társadalom megbecsülését, igen fontos – de nehéz – szerep jut az iskoláknak. (Nem nevezném ezt értékválságnak, csak egyszerűen változásnak). Szükséges, hogy az iskolák terepet biztosítsanak a gyerekek művészi önmegvalósításának. Ennek az elvárásnak a Református Kollégium példamutatóan igyekszik megfelelni. A „refis” néptáncosok, de ma már a színpadi táncosok is elmaradhatatlan szereplői a város rendezvényeinek. A képzőművész oktatással pedig elérjük, hogy Pápán újra nagyobb figyelem érje a helyi grafikusokat, festőket. Talán még a mi életünkben megérhetjük, hogy a város intézményeiben számos pápai vagy pápai kötődésű képzőművész alkotásában gyönyörködhessünk. A refis diákok szerencsére megtalálhatóak a zenei életben is, úgy a zeneiskolában, ahogy a város számos zenekarában.

De ha nem csak a művészpalántákra gondolok, hiszen nagyon sok helyen, folyóiratban vagy egyetemi pályázaton bukkanhatunk refis diák írására. A Gimnázium szellemi örökségét és tanárainak szakértelmét, elhivatottságát ismerve nem is meglepő, hogy a diákok milyen átfogóan, kreatívan és irodalmi érzékkel teszik mindezt.

És talán a legfontosabb azon tanárok szerepe, akik munkájukkal magánemberként is képviselik a gimnáziumot Pápa város kulturális életében. A művésztanárok kiállításai, a tánctanárok előadásai mind-mind olyan kulturális csemege, amely méltán képviseli a Református Gimnázium szellemi örökségét.

süti beállítások módosítása